Ez a kép Jaipur városát mutatja - a City Palace ból fotózva. Jaipur Rajasthan legnagyobb városa - és majdnem minden épület rózsaszin. Elég kicsi város - csak kicsit több, mint 3 millióan lakják. 

Ugyan ez nem egy fözőblog, de muszáj pár szót ejteni a helyi ételekről! El kell modanom, hogy ide bizony olyan este 9 kor érkeztünk - egy jó 7 órás autózás után Agrából, miután megtekintettük A Taj Mahalt - erről még lesz szó. 

Ashish barátom azt irta még mielőtt felszálltunk a gépre Hongkongban, hogy Indiában BÁRMI megtörténhet, semmin ne lepődjünk meg. Azt is el kell mondjam, hogy nagyon vártak minket - minden elő volt készitve, igy már a sofőrrel is napokkal azelőtt le lett tárgyalva, hogy megyünk Agrába, és esetleg máshová ...

Kinában a legfontosabb, és mindennél előbbrevaló ünnep az Új év - ilyenkor összeül a család, mint nálunk karácsonykor, és nagyon sokat esznek, isznak, beszélgetnek - illetve piros boritékokat osztanak egymásnak, benne pénzzel - csak és kizárólag vadonatúj pénzzel. 

Mi is osztottunk egy-két boritékot (kapus bácsinak/néninek, edzőnek) de azért emiatt nem álltunk hosszú sorokban a bankban, hogy kicseréljük nem teljesen új papirpénzeinket. Nem tettük ezt azért sem, mert a kinai újév 2 szabadnapját (és a hozzátartozó hétvégét) nem Hongkongban, hanem Indiában töltöttük. Utazásunk fő célja Ashish barátunk meglátogatása volt, és sokmindenre fel voltunk készülve: szúnyog lesz, hideg lesz, tilos még fogat is mosni a vizzel, ...

Hát eljött ez is - az utolsó nap az "iskolában" erre az évre. Elég sokat dolgozom számokkal - és arra gondoltam milyen érdekes lenne megnézni, vajon a saját kis életünk hogy néz ki a statisztika oldaláról? No de nem kell aggódni - pár mondat és utána csak csak fotók, ami a csövön kifér! Mind idén készült - a teljesség igénye nélkül. Bizony állitólag nem vagyok túl aktiv fotók terjesztésében - igy most vegyétek ezt törlesztésnek - sok elkövetett bűnömért... Egy közös van bennük: TI vagytok a képeken...

Na de jöjjenek a számok - amikor ezt a listát összeraktuk, magunk sem hittük hogy ilyen őrült év van mögöttünk... Kriszti március óta dolgozik - én pedig áprilisban váltottam poziciót... Szerencsére voltatok ...

Ez a fotó 2014 ben készült - nagyon büszke vagyok rá, hogy 4 évig Németországban élhettem, és ha egyszer még arra visz a sors akkor nagyon szeretnék Berlinben lakni... (Persze csak egy kicsit aztán pedig Budapesten...)

Na de Hongkongban is lassan itt az évvége... Valahogy ezt tavaly annyira nem éreztük - jöttek Orsiék, valami történés mindig volt - most pedig - ugyan nem unatkozunk, mégis hip-hopp eljött az utolsó hét amit itt töltünk - és még az idő is lehült! Persze nem annyira, mint otthon - de az esti 17 fok már elég hideg igy az Ázsiához szokott testnek na!

A szombatot a német kaotikusokkal (hehe...) töltöttük - na a fotot emez eseményről még nem tudom, fel merjem e rakni (de végül feltettem, mint az ábra mutatja...), mert ugye ...

Hongkongban kitört a tél. Ez az év legszebb, legcsapadékmentesebb, legkevésbé párás - ám sokszor sajnos leglégszennyezettebb - időszaka. Na azért nyomjuk ezerrel a karácsonyi vásárokat - ma például Stanleyben ittuk a forralt bort - 20 fokos verőfényes napsütésben...

Na de a hétvége nem csak ilyen tengerparti karácsonyi készülődésről szól ám!

A szombat délelőtt ebédfőzéssel, takaritással telt... Meghivtuk kedvenc amerikai Főnöknőm (Renee) és férjét (Lee) akik nemhogy Magyarországon, de még Európában sem jártak soha...

Izlett nekik az Unicum  - nem is beszélve a menüről: Borleves, Mátrai Borzas sült tejföllel, sajttal, krumplipürével, és a végére császármorzsa Vass Terinéni féle eperlekvárral! Nos, Lee olyan ...

Szépjóreggelt minden kedves olvasónak, helyi idő szerinte 4.34 perc van, de a testem ugy érzi, még csak este 21.34. A csütörtök kimaradt - szerda este helyi idő szerint 23.30 kor felszálltam Párizsban és helyi idő szerint csütörtök 18.30 kor - már sötétben - leszálltam Hongkongban. Közben végig csukva volt a repülőgép ablaka - igy egy teljes nap kimaradt a világ fényeiből... Ha jól tudom, most helyi idő szerint péntek reggel van - és már csak pár óra és repülünk Shanghaiba. 

A mai blogban nagyon sok kép lesz - ám a legtöbb minősége vetekszik egy kinai szelfiboton tartott 11 éves Nokia telefon által sötétben készitett felvétel minőségével... Node épp ezért kezdjük a jobbakkal!

Igen kérem ez a kép álványról készült - ...

Nem tudom, nálatok hogy megy ez, de nekem az összes helyi vezetőm amerikai... Tehát az hagyján, hogy az időzónák miatt elsőkézből tájékozodhattunk az eseményekről (nevén nem is kell gondolom neveznem) - de ezzel az elektori mizériával együtt - ez jobb mint egy focimeccs! Mindenki vadul számol, államnevek repkednek - és igazság szerint már igen korán látszott, hogy ez a hajó hogy úgy mondjam - elment. 

Az élet azonban - úgy tűnik egyelőre - megy tovább. Igy inkább arról mesélek, mi is történik errefelé - munka, és Budapestre utazásra várás közt. Például voltak nagyon kedves vendégeink! Nos - velük történt közös kambodzsai utazásunk megér egy külön bejegyzést - ha nem többet - igy a negativ kronológiai sorrendet követve - ime ...

mint a kedves olvasó tapasztalhatja, éppen itthon töltünk egy egész hétvégét! Igy marad idő reggelikészitésre, zenehallgatásra, és nem utolsó sorban régi elmaradások pótlására! Valahol November közepén, vendégváró időszakunk kezdetén szakadt meg blogunk kronológikus menete (= 4 hónapig egy büdös sort sem írtunk na!) de ennek ezennel vége! Hiszen szólnunk kell Bandiékról, akiket a Qatar iderepített, csöpp lakásunkban aludtak - nagyon szép pár napot töltöttünk együtt!!!  Bizony más világ volt akkor még - eléggé változó volt akkoriban, hogy csak kicsit, vagy nagyon nem szeretünk itt lenni - de a babzsákok semmit nem változtak ám azóta! Itt már nagyon várjuk vendégeinket - nos, hogy a várakozás ideje egy kissé lerövidüljön, ...

Gondolsz egyet kedden, megveszed a repjegyet szerdán - ja, és nem utolsó sorban van kinai vizumod. Azt gondoltam ennyi, és kész, már uton is vagyunk Guilin felé. Persze a repjegy nem hongkongba szól, hanem Shenzenbe. Dehát mi az nekünk? 40 perc metróval és ott vagyunk - mármint, a határon. És úgyis fél 6 kor elindulunk, nem lehet baj - egy péntek délután... 

Végülis 5.40 kor már együtt a csapat. Repülőindulásig hátralévő idő: 4 óra 20 perc. Első metró, Central állomás. Második metró már átvisz a tenger alatt, Kowloon. 3dik metró már csak 3 megálló, és már fel is szállhatunk a 4 dikre! Itt első osztályra szállunk (ezen a metrón van ilyen - a normális osztályra nem férnénk be - fizikailag nem. Ez a metró megérkezik a hongkongi ...

Kérem szépen Wolf Arthur szépen nő. És egy igazi világjáró. Még nem láttam olyan gyermeket ilyen korban, aki ennyire élvezné, ha fotózzák, illetve, már profi módon használja a fényképezőgépemet! (Azaz ha az ujját ráhelyezem a kioldó gombra, egy egész sorozat Wolf- féle kép készül). Úgy éreztem, hogy itt az idő, hogy egy két képben bemutassam milyen fotogén is a Fiatalúr. 

De ha már itt tartunk - rég elhatároztuk, hogy valahová el kellene együtt menni nyaralni. Szó volt Guam szigetéről - de aztán ez megtorpedózódott - na nem a sziget, hanem az ötlet. Egyszer csak Zsuzsi - ha jól emlékszem 3 hete az alábbi képen látható kirándulás közben - megszólalt: menjünk Guilinba! Mint látszik ezen a ponton Gábor megállt, és ...