Gondolsz egyet kedden, megveszed a repjegyet szerdán - ja, és nem utolsó sorban van kinai vizumod. Azt gondoltam ennyi, és kész, már uton is vagyunk Guilin felé. Persze a repjegy nem hongkongba szól, hanem Shenzenbe. Dehát mi az nekünk? 40 perc metróval és ott vagyunk - mármint, a határon. És úgyis fél 6 kor elindulunk, nem lehet baj - egy péntek délután... 

Végülis 5.40 kor már együtt a csapat. Repülőindulásig hátralévő idő: 4 óra 20 perc. Első metró, Central állomás. Második metró már átvisz a tenger alatt, Kowloon. 3dik metró már csak 3 megálló, és már fel is szállhatunk a 4 dikre! Itt első osztályra szállunk (ezen a metrón van ilyen - a normális osztályra nem férnénk be - fizikailag nem. Ez a metró megérkezik a hongkongi - kinai határra - még mindig csak 7 óra és már a határon vagyunk juhuuuu! Itt egy 15 perc sétálás a senki földjén, 5 perc, mire szerzünk kilépőkártyát (amit ki kell tölteni mindenkinek, tehát Arthurnak is, még 5 perc...) Én állok elől a sorban - útlevelem elveszi a határőr - és kb 15 percet nézegeti... Végül, miután már mindent, ami rajtam van átizzadtam, és végiggondoltam, hogy mi a fenének ugrálni, és miért nem maradtunk otthon, nyugalom, béke, computer - visszakapom a dokumentumaim - beengednek Kinába. Mindenkit átengednek, még 15-20 perc. Rohanás a metró felé, pénzváltás, automata, jegyvásárlás, és végre a szerelvénynél - és 8 óra. Nos, innen még pontosan 67! azaz hatvanhét perc metróval a reptér - mintegy 40 megállóval - végülis egy 24 milliós városon kell  valahogy átverekednünk magunkat... 9.03 metrórol leszállás, ezen a ponton már alternativ javaslatok mérlegelése késés esetére, 9.07 terminál buszra szállás, 9.15 terminálra megérkezés - 9.20 - becsekkolás - utolsó előttiként. 9.35 kor már repülőben - ez egy belsőkinai járat, tehát amit megtelik, indul. 9.40 kor már ki is toltak minket, 43 ra már a levegőben voltunk... Huh. 50 perccel előbb landoltunk a kiiráshoz képest! 

A sok buktató után megérkeztünk életünk első repterére ahol latin betükkel még a reptér neve sincs kiirva! Taxi gyorsan lett, és már uton is voltunk egy igazi vidéki túrán! A hotel gyönyörű, teljesen új, a kiszolgálás pocsék, a túravezetőnk nagyon kedves volt. Meglátogattunk rizsföldeket, és láttunk autókarambolt felborult járművel - ettünk bambuszban sült rizst és csirkét, sokat beszélgettünk, és élveztük a leirhatatlan élményt: végre nem városi Kinában járunk! 

 ők fizettek, hogy felvehessék a népviseletet...

Nos, ez a felvono hogy úgy mondjam messziről is egy tákolmány - pedig elég újnak tűnt...

Nagyon szép város, gyönyörű háttárrel...

És a néni sütés közben, a fején az a haja, itt nem szokás levágni, és ami kihullik, visszakötözik a fejre...

Rizsföld, részben még elöntés előtt

Egy kis rizspálinka - benne rizsdarabokkal

Rendes gyermek tanul takaritani...

Ebben a szállodában - mint kinában általában - túltolták az arany szint....

Egy tipikus méinlendcsájniz turista...

Mégegy kép a kirándulókról...

Nos a másik napról - amikor hajóztunk a Li folyón - még irunk! Előre annyit - visszafelé a repülő késett egy órát, aztán metró - és lekéstük a határt ami éjfélkor bezárt. Tehát ott álltunk kinában, taxis hiénáknak kitéve... De jópénzért némi üvöltözés után elvittek a 24 órás határhoz, és végül már hajnali 3ra otthon is voltunk. Na ezért az akcióért nem lettem megdicsérve - dehát ilyen ez a popszakma. És metrózni jó, nem? :)