Hongkongban kitört a tél. Ez az év legszebb, legcsapadékmentesebb, legkevésbé párás - ám sokszor sajnos leglégszennyezettebb - időszaka. Na azért nyomjuk ezerrel a karácsonyi vásárokat - ma például Stanleyben ittuk a forralt bort - 20 fokos verőfényes napsütésben...

Na de a hétvége nem csak ilyen tengerparti karácsonyi készülődésről szól ám!

A szombat délelőtt ebédfőzéssel, takaritással telt... Meghivtuk kedvenc amerikai Főnöknőm (Renee) és férjét (Lee) akik nemhogy Magyarországon, de még Európában sem jártak soha...

Izlett nekik az Unicum  - nem is beszélve a menüről: Borleves, Mátrai Borzas sült tejföllel, sajttal, krumplipürével, és a végére császármorzsa Vass Terinéni féle eperlekvárral! Nos, Lee olyan jóllakott, hogy ebéd után az egyik babzsákon jól ki is aludta magát! 

Ha már evésnél tartunk - ma reggel egy volt munkatársammal reggeliztem, aki Pekinkben él jelenleg, de egy esküvő ürügyén meglátogatta régi otthonát. Igazi Dim sum reggelit fogyasztottunk - nagyjából tudtam mire számithatok, de azért még mindig nem szoktam meg reggelire pácolt csirkelábakat fogyasztani...

Hamár átmentünk gasztroblogba, ime egy művészi felvétel Kriszti mai ebédjéről

És ha azt gondoljátok ennyivel megúsztátok... Ma sok kép lesz bizony! Hosszú héten vagyunk túl - volt céges karácsony (ahol nagyon jól lehet azon szórakozni, hogy ázsiai kollégáink milyen szinten nem birják az alkoholt, kivéve a koreaiakat, najó, meg a japánokat) - más érdekeset ezen eseményről nem tudnék mondani. 

De múlt hétvégén átugrottunk Koreába - ahol egyszer ugyan már jártunk, de Szöulban még soha és annyi szépet s jót hallottunk róla, hogy itt volt az idő hogy elhagyjuk a napsütést és 20 fokot, és rendes téli kabát nélkül bevegyük magunkat a télbe. 

Szinte remeg a kezem, mikor Szöulról irok, mert Kristóf barátunk ott élt elég hosszú ideig, igy ha véletlen valami butaságot irok... nagy a lebukás veszélye! De ez itt egy palota - nehéz e dologgal mellé lőni! Általános megállapitásunk, hogy bizony ez ugyanigy néz ki Kinában, Japánban, és úgy általában mindenhol ahol Ázsiában jártunk. Valószinű ők is ugyanezt gondolják nagyobb dózis európai templom/vár megtekintése után... Jut eszembe - templom - Szöulban van egy zsirújnak kinéző kb 100 éves nagyon menő templom, hatalmas közösségi térrel és alatta egy saját üzemeltetésű bevásárlóközponttal

Egyébként Szöul tényleg high-tech - és valahogy más, mint amit eddig Ázsiában láttunk - 

mások a szinek, a betűk - és a fejlődés megdöbbentő - Ez a kecó például 600+ méter, és most decemberben nyilik... Csak egy 50 métert ver a legmagasabb hongkongki házra...

Tér az sok van - park kevés, de látszik, hogy amit lehet kihasználnak - itt például egy csatornát alakitottak át parkká amelynek mindkét oldalán lehet sétálni, és tele van kisebb-nagyobb nyilván nem természetes vizeséssel. 

2 nap nem elég egy város, egy kultúra megismerésére, de amit tudtunk megtettünk azért, hogy megismerjük...

Van egy városrész, ahol csak és kizárólag ilyen házak vannak, sajnos nagyon néhéz volt lefotózni még ezt az egy házat is, mert épp dél körül jártunk erre, igy nem tudom igazán megmutatni a tetőrengeteget, ami ezen a környéken található...

Cserébe a palota parkjában egész jó fényviszonyok voltak...

Igy még magunkat is lekaptuk...

Az Elnöknő - aki egy amúgy viszonylag "jelentéktetelen" korrupciós üggyel bukott le hatalmas tüntetések után végül az érkezésünk napján bejelentette lemondását (persze azt nem mondta meg, hogy mikor is fog ez bekövetkezni, igy a tüntetések folytatódtak) - szóval, mi sem maradhattunk ki a buliból!

Sokat a témához hozzászólni nem tudtunk - de mivel igen kevés nem koreai van igy télviz idején Szöulban - lelkesen fogadtak minket és még kitűzőt is kaptunk (nagyjából az van rajta O és I betűk furcsa egymásmellettállásával ráirva hogy LEVELE) - Megismerkedtünk a buszkordon fogalmával - amikor ezek a buszok (olyan 3-400 darab, tele rendőrrel egyébként) egymás mögé igen szorosan (1-2 centi egymástól) beállnak, ez valóban kettéválasztja a tömeget...

A város nem tüntető fele egy másik szórakozásra - nevezetesen vásárlásra adta a fejét...

Biztos nektek is szokott olyan lenni, hogy egy szétrohangászott napon, amikor még azzal is küzdeni kellene, hogy hosszú idő után hirtelen olyan 15-20 fokkal hidegebb van, mint megszoktad, mivel is töltsd az időd, mikor már nagyon fáradt vagy, lejártad a lábad, rádsötétedett, és tudod, hogy még vacsorára is hivatalos vagy... Egyszóval, a csendespihenőt olyan 5 és 8 közt...  Nektek is első gondolatnak az jönne, hogy 2 metró átszállással, és buszozással egy 10 milliós metropoliszban vajon megtaláljuk e azt az erdei utat a sötétben, ami szép kilátáshoz vezet... Nos, mi megpróbáltuk, és megtaláltuk! 

Azt hiszem, sokat nem kell róla mondani - HATALMAS város...

A vacsorát Nádudvari Jánossal költöttük el, aki elvitt minket egy helyi kocsmába... Tudni kell, hogy nagyon nagyon szeretjük a koreai ételeket - a barbecue - t például, amit ezen a helyen is űztünk. Mivel mindenki tüntetett, olyan 10 óráig mienk volt az egész hely...

Szuper jót beszélgettünk, és vagy 4 üveggel elfogyasztottunk abból a tejszerű dologból, aminek ize inkább nagy alkoholtartalmú cefréhez hasonlit - de itatja magát... A neve makali ha jól emlékszem! 

Hogy a koreaiaknak a humoruk sem utolsó nagyon jól bizonyitja a következő étel:

Érdemes a kép jobb felső sarkát tüzetesebben megvizsgálni... Egyébként gofrit árulnak khöm...

Ezt a képet kifejezetten Peti barátunknak fényképeztük - mert mi még ott is csak Rátok gondoltunk! (gyengébbek kedvéért: Bóna Péternek hivják...)

Na de elég a szóviccekből - bár és tényleg utolsó utolsó, de ugye Szöulban elég sok nagyon király utcai térkép van kirakva, igy az egy négyzetméterre eső You are HERE feliratban szerintem világelsők... Aki érti, az itt abbahagyja az olvasást - aki nem - ne bánja! 

Ez egy másik nagyon jó tulajdonságuk - finom rántottcsirkét csinálnak...

Ez a furcsa izé pedig tojásoskenyér - amit az utcán vételez magához az arra érdemesült koreai...

Ugy tűnik - igazi világváros egy valamire való berlini faldarab nélkül smafu. Namost őszinte leszek - ettől még nem érzi magát az ember a Friedrichstrasse közelében...

Azért jó érzés a metróban magyar forintot látni! A jóbb felső sarokban van, a második helyen. A földalatti olyan, mint mindenhol ezen a környéken: Elképesztő sűrűn jár, gyors, és mint egy pókháló fonja át a várost - persze most is egyszerre több vonal épül... 

A végére - egy kis bibimbap - na ez a Kriszti kedvence - egy kőtálban feltálalt étel, amit magának kever össze az ember - sok zöldséggel, rizzsel, algával (seeweed - nem tom mi magyarul...), és a tetején nyers tojással...

Visszatérve igy a vége felé kis hazánkra, Hongkongra - múlt hétvégén angol misén voltunk Szöulban, ma pedig kinai nyelvű misén Hongkongban amit egy kanadai pap vezetett... Tiszta képzavar.. Azért az akcentusa kihallható volt!

Egy utolsó kép Ioannis barátunkról, akit ugyancsak a minap láttunk vendégül...

Már csak 13 nap és megyünk...