Hölgyeim és Uraim, kedves nagyérdemű közönségünk! Itt kérem egy komoly bejelentés készülődik: Éspedig hosszú idő után újraindul a várva várt blog! Ez nem csalás és nem ámítás - hiszen a legfontosabb akadály elhárult: éspedig Dell aus Deutschland nyugdíjba vonult - hogy átadja helyét a computer aus Hongkong részére (márkát nem merek mondani, mert szembeköpném magam, ha ezt nyilvánosságra hoznám...)! 

Ez kis lépés egy embernek - ám hatalmas lépés egy blognak! És ha esetleg valaki megijedt, hogy kihúnyt a lelkesedés, esetleg unalomba fulladt hongkongi tartózkodásunk és már nincs is miről jelenteni - sutba az ilyen gondolatokkal! Ahogy a MOL mondja: visszatérni érdemes! bár nekem a MOL kutakról mindig az ÁFOR jut eszembe, és bizony a mi Ladánk csak Shell-t fogyasztott, mert megérdemelte - de ha egyszer is járt volna ÁFORban, biztos visszatért volna! 

Hja - összegyüjtöm, hogy az elmúlt 5 hónapban mik is vala mondá a blogról: túl leiró, nem beszél elég hardtalk, kevés a kép, sok a duma! Sőt, hosszabb mélyinterjús vizsgálataink eredménye szerint van, aki nem is olvassa elég részletesen!

Ezen tényeket összefoglaltatván a következőre jutottunk: lesz hardtalk, de lesz csak úgy lazán mint a kazán leirás, élmények, egyszerűen csak üzenetek és sok kép.

37x napja léptem először Hongkong földjére - és a legfontosabb számunkra, hogy bár ez esemény már nem tegnap volt, azért senki ne felejtsen el minket! Igy ha van egy perced, néha térj vissza, és legalább a képeket nézdd végig...

Sőőőőt! Még videó is lesz - de ehhez még kell egy pár hét...

Nos, kezdjük a végéről... Tegnap itt jártunk: 

Ahogy már biztos emlitettem, itt a gyalogtúrák fel vannak szakaszokra osztva, és nevük van - olyan, mintha a kék jelzés Budai Hegységben futó szakaszát mondjuk Fekete Pákó túrának hivnánk (próbáltam politikailag teljesen irreleváns embert választani a példához) és ennek az első szakaszát csináltuk végig. Amugy a túra egy Maclehose nevű emberről van elnevezve, aki a leghosszabb ideig kormányozta Hongkongot, és többek között a metróhálózatot, és a fizetett szabadság intézményének bevezetését köszönhetik neki - nem is beszélve a 9 évig kötelező oktatást. Egyébiránt túrázni is szeretett. (Azt hiszem, ezek után eléggé érthető, hogy miért nem nevezzük mondjuk Pákóról el a túrautvonalakat, bár, közteret még kaphat pár év múlva - mondju Pákókörönd.)

A túra hosszú volt és szép, egy viztározó felett haladt végig - de ami még izgalmasabbá tette, az a társaság!

Igen, végre vannak magunkkorabeli barátaink! YEEEEEEEE!!!! Akik jófejek, és bár nem úgy tűnik itt mindenki EURÓPAI. És mint ilyen, mivel ugyebár a mi generációnk már nagyon szereti a szelfit, jöjjön egy pár a jobbak közül:

Ez utóbbi egy tömött metróban készült - érdemes megnézni, mily lelkes itt az utazóközönség. Minden reggel megmotiválnak, mikor megyek dolgozni, egyből hirtelen televagyok életerővel, mikor meglátom utastársaim!

No, még egy két életkép, hogy bizonyitsa: kirándultunk is, nem csak ebédeltünk, nevettünk és tömegközlekedtünk...

Igy kezdésnek legyen ennyi elég mára - talán a végére egy zárófotó, amely ma hajnali 7 kor készült a kosáredzésen. Mert az még OK, hogy járok kosarazni... Dehogy holnap este indul a bajnokság - hááát ez egy kicsit sok még nekem. Node mesélek majd arról is, nem is beszélve a gyönyörű helyekről, és a sok kedves vendégről! VENDÉGEK - meg nem sértődni, mindenki sorra kerül!!!