Amikor Mágenheimné a Szomszédok cimű telep-regény kora kilencvenes-években forgatott epizódjai alkalmával beszélgetett Klarisszával, a mecénás és soha a sorozatban fel nem tűnő, Albert nevű férjjel rendelkező modern nyugati nőideállal - na ők minden télen, meg talán nyáron is valamelyik északafrikai szigetre száműzték magukat RIZORTOLNI. 

Nos, eme sportnak 21 századi verziója, mikor a magyar száműzött Hongkongból ki szeretne szakadni - lehetőleg Ázsiából is, a hatalmas városokból is - és egy kicsit nyugalomban pihenni, olvasni - ekkor az ember felszáll a belül piros HONGKONG Airlines Airbus A330 as gépére péntek este 11 kor - és másnap délután egy hosszabb taxis zötykölődés, és rövid hajózás után megérkezik egy szigetre, ahol tényleg semmi, de SEMMI nincs. Csak gyönyörű homok. Finom, és nagyon olcsó thai kaja. Mosolygós, és nagyon kedves emberek. Medencéből megközelithető bár. És csodálatos napfelkelte. Azt hiszem, több szót nem is érdemel a dolog - jöjjenek az képek:

Ez a bangkoki reptér - amig Frankfurtban laktam, azt hittem, az nagy. Aztán láttam Seremetyevót - és azt hittem, az nagy. Majd jött Hongkong. Most meg ez... 1500 méteres mozgójárdával...

Egy thai Opel... Sajnos ennél újabbat nem igen láttam...

A világhirű magyar bejgli... Nem hiszem, hogy ez a hely sok ilyet látott volna...

Ez csak nektek, csak most...

Ő is csak a blog miatt pózolt...

Mindenki másként képzeli az ideális fürdőzést...

Egy kis falusi élet...

A nap nagy része ezzel telt...

Illetve ezzel...

Néha szárazföldön, néha vizben próbáltuk átvészelni a meleget...

Néha pedig csak a messzeségbe merengtünk!

A kecónk nem volt azért rossz...

És a környezete sem.

Ide vacsorázni jártunk, igy a 2 nehéz napot, hogy kipihenjük.

Azért a falu itt is igazi Ázsia.

De van, ahol teljes nyugalom honol.

Tájkép reggeli közben - 

És valaki itt dolgozik...

Más meg csak a szomját oltja!

E szobor védi a szigetet - a nemét nem sikerült meghatározni, de barátságosan mosolyog...

Búcsúzóul egy kis szines...

Folyt köv!!!