mint a kedves olvasó tapasztalhatja, éppen itthon töltünk egy egész hétvégét! Igy marad idő reggelikészitésre, zenehallgatásra, és nem utolsó sorban régi elmaradások pótlására! Valahol November közepén, vendégváró időszakunk kezdetén szakadt meg blogunk kronológikus menete (= 4 hónapig egy büdös sort sem írtunk na!) de ennek ezennel vége! Hiszen szólnunk kell Bandiékról, akiket a Qatar iderepített, csöpp lakásunkban aludtak - nagyon szép pár napot töltöttünk együtt!!! Bizony más világ volt akkor még - eléggé változó volt akkoriban, hogy csak kicsit, vagy nagyon nem szeretünk itt lenni - de a babzsákok semmit nem változtak ám azóta! Itt már nagyon várjuk vendégeinket - nos, hogy a várakozás ideje egy kissé lerövidüljön, sosem árt egy kis alkoholos segitség, nem is beszélve a japán csemegéről!

Kitti a gardróbban, Kriszti az étkezőben, András pedig a konyhában ül. A fotós pedig a vendéghálóból fotózik...



PEAKTRAM nélkül SENKI nem mehet el tőlünk!

Ahogy esti PEAK szelfi nélkül sem...

Buddha, templomok, egy klasszikus turista útvonal...

Andrásék látogatásának egyik sarkalatos pontja az étkezés volt - itt éppen koreai barbecuet gyűrünk magunkba...

De természetesen a talponállós dámpling sem maradhatott ki...

András komoly tisztelettel adózik Bruce Lee iránt - itt szinte egyé válnak...

Ezen a képen pedig szerény véleményem szerint még a mestert is felülmúlja!

Ritkán van ilyen gyönyörű idő Stanleyben...

Dehát a vendégekért még ezt is elintéztük!

A laza elegancia még Hongkongban sem maradhat el...

Mi lenne egy hongkongi vizit fény és pompa nélkül???

Illetve ha nem látnánk ilyen szép naplementéket...

Természetesen az ICC tetejére is feljutottunk - 

A lift szelfi közben még nem érzi senki, hogy milyen magasra is megyünk...

E képen a mosoly azonban nem öszinte...

Volt egy kis Hotpot is azért a végére - csak hogy tágitsuk világkulináris ismereteinket...

Egy tökéletes példája a bizalomnak - András elhiszi, hogy nem szakad rá az üvegtető!Találtunk igazi kutyaparkolót is...

A látogatások legnehezebb része a búcsú - és ezalatt a pár nap alatt nagyon jól éreztük magunkat, igy ez különösen nehéz volt...

Egy kis öröm volt az ürömben, hogy pár nappal később megérkezett Tamás - de erről egy másik bejegyzésben szólunk bővebben!