Nem tudom, hogy vajon ha Európában laknánk, akkor tudnám e ennyire értékelni, hogy mit is jelent a család, a barátok - és nagyon nagyon féltem tőle, hogy vajon milyen lesz ilyen messze lenni, hogy tényleg az ember másként gondolkodik e, eltávolodik e, és már nem találja a közös hangot. Eddigi tapasztalataim szerint - hiszen már 5 hónapja nem voltam otthon - ez nincs igy. Mindig jó dumálni, mindig van téma, mindig jó találkozni. Most hétvégén például Gábor bátyám látogatott meg minket - aki nagyon rendes volt, hiszen sokkal többet utazott azért, hogy itt lehessen velünk, mint amennyi időt effektiv itt töltött: 12 órát... 

És hogy ezt még tetézzük, bevállalta azt is, hogy repülés előtt szecsuáni ételt eszik (egy majdnem azaz jövőre 1 Michelin csillagos étteremben) ami hogy úgy mondjam, viszonylag csipős - és nem, nem csak foltokban... 

Azt hiszem, hogy amit 12 órába le lehetett tolni Hongkong-ismeretből, azt lenyomtuk... 

Természetesen ebből nem maradhatott ki Bruce Lee (aki bizony egészen közönséges módon halt meg 33 évesen...) meglátogatása sem, aki azért még a szobrán is nagyon kemény... 

Természetesen Hongkong emeletes villamosozás nélkül olyan, mint a gulyásleves édespaprika nélkül...Nem tudom, észrevettétek e, hogy Kriszti már téli öltözetben van - mert ugye a héten itt hidegriasztás volt. Ez azt jelentette, hogy a hőmérő higanyszála bizonyos napszakokban 18 fok alá süllyedt - ez mondjuk tényleg egészen tarthatatlan állapot... Na, azért én nem voltam rest és még igy is csak rövidben és szigorúan papucsban közlekedtem... 

Képzeljétek - a szokások túra részeként megohajtottuk tekinteni a lófarkat (nem csúnyán beszélek, tényleg azt árulnak bizonyos piacokon) de csak ilyen izé állat fejjel találkoztunk (nem akarok tippelni mi ez, mert valószinűleg tévednék, azt tudom, hogy ez nem ló) -- azt hiszem, az anatómiában ez az élettel összeegyeztethetetlen állapot... De azért éberen figyelnek...

Nos egy kissé morbid ezután e fotó - de semmivel sem morbidabb, mint a karácsonyi készület... Meleg van, november, és itt mindig meleg lesz, de azért a szállodán szánon és sálban érkezik a Mikulás... Hát ez van. Jut eszembe - jelenleg egyik legfontosabb elfoglaltságom egyebek mellett a csapatunk (céges) karácsonyi produkciójának elkészitése - nos ennek keretében 12 nyelven fogjuk énekelni a Stille Nachtot (én magyarul, amit még tanulok...) 

Nos, maesti zárásként egy szombati - post mozi (mert mi mást is csinálna az ember egy szombat reggel?) fotó:

A következőkben mesélünk Andrásék látogatásáról, és taivani emlékeinkről! Addig is - szép napokat!