Lassan fél éve "verem a nyálam" Hongkongban és észre sem vettem, hogy telnek a napok. Július óta megismertem a várost, gond nélkül tájékozódom a szigeteken és a New Territorieson. Rendszeres internations party látogatók lettük vagyis próbálunk barátokat szerezni, kosarazni járunk vasárnaponként, én táncolni szombatonként. Andris még mindig minimum napi 12 órát dolgozik én pedig még mindig állást keresek, amiben eddig még nem állt a szerencse az oldalamra. Ennek több oka lehet vagy a vizum miatt vagy azért mert egy pozícióra 300 jelentkező van vagy mert mindenki másnak van kapcsolata vagy csak mer' kínai vagy a többit 'sötét homály' fedi. Az már biztos, hogy csak úgy állást lőni itt nem egyszerű, így stratégiát kell váltani. 

Napjaink, életünk körforgása a HOPEwell? center...

A hétköznapok olyan szinten fejlődnek, hogy például október óta van kenyérsütő gépünk, így ráálltam a kenyér sütés elsajátítására, holnap lesz az első német órám, hogy nem felejtsem el a frissen szerzett tudást és Andris elkezdte élvezni a munkáját, a kollégáival töltött időt, ami nagy előrelépés.

A hétköznapokat leszámítva, Hongkong egy szuper hely, mindig lehet valami újra akadni teljesen véletlenül. Amíg Anyukám és nővérem itt voltak ellátogattunk a madárpiacra Kowloonban.

A madárpiacon nem csak madarakat hanem madár élelmet (kukac, giliszta, tücsök) is lehet venni. És úgy láttuk az idősek találkozási pontja is egyben a csuda kis park, ahol "megsétáltatják" a madaraikat.

A madárpark után rögtön a virágpiacra lehet kilyukani. Az egész utcát a frissen vágott virág illata lengi be.

A virágokat az aranyhalak követik, még végül az ember eléri a lady's marketet. A lady's market tele van táskákkal és szuvenírekkel, csupa lim-lom, ha engem kérdeztek.

A Wan Chai piacon a gourmet vásárlók ló- és tehénfarkat is vásárolhatnak. A piacok általában turistákkal és filippinókkal vannak tele.

Szeptemberben a melletünk lévő utcába mozgó színház költözött egy hétre. Az előadásokat ingyen lehetett látogatni. Persze semmit nem lehetett belőle érteni, csak az hallotuk egész nap, hogy "nying-nyang, nyiin" és dobszó.

Minden péntek este 6 órától a City bank épületében, a Centralban ingyen komolyzenei koncertet hallgathatunk.

Kár, hogy a dolgozó emberek ebből vajmi kevest élvezhetnek, hiszen itt reggel 9-től este 8ig munkaidő van, még szombaton is. A boltok reggel 10-től este 11ig vannak nyitva minden nap, a közlekedési eszközök éjjel 1ig járnak.

Hogy az emberek hol alszanak, tanulnak, olvasnak? Hát az IKEA-ban, vagy Starbucksban vagy a metron. De láttam már nénit a közértben a zöldséges pultnak dölve szundítani. A 0-24ig nyitva tartó McDonald's tele van éjszaka is hajléktalanokkal, akik nem tudják megfizetni egy kis vityilló bérleti költségét sem, mert az egy havi fizetésüket tenné ki.

Alábbi kép az IKEAban pihenő 'vásárlók', akik az ebéd utáni sziesztájukat itt tartják a nagy terekkel megáldott svéd bútorvilágban.

Milyenek a kínai mindennapok Hongkongban? Unalmasnak, semmiképpen nem mondhatók, pörög a gazdaság, 150el szakít a metro, nyomul az utcán a tömeg, hogy minél több pénzt termeljenek, de hogy minek és kinek azt ők sem tudják, ahhoz fel kellene néha nézniük a mobiltelefonjukból.