Ez a fotó 2014 ben készült - nagyon büszke vagyok rá, hogy 4 évig Németországban élhettem, és ha egyszer még arra visz a sors akkor nagyon szeretnék Berlinben lakni... (Persze csak egy kicsit aztán pedig Budapesten...)

Na de Hongkongban is lassan itt az évvége... Valahogy ezt tavaly annyira nem éreztük - jöttek Orsiék, valami történés mindig volt - most pedig - ugyan nem unatkozunk, mégis hip-hopp eljött az utolsó hét amit itt töltünk - és még az idő is lehült! Persze nem annyira, mint otthon - de az esti 17 fok már elég hideg igy az Ázsiához szokott testnek na!

A szombatot a német kaotikusokkal (hehe...) töltöttük - na a fotot emez eseményről még nem tudom, fel merjem e rakni (de végül feltettem, mint az ábra mutatja...), mert ugye voltunk mi, az 2 fő, és ezen kivül még egy olyan 8 idősebb hölgy (huh, azt hiszem igen politikusan sikerült fogalmaznom) szóval, nagy buli volt, képzelhetitek! Meg Lothar atya, aki ugyan jófej nagyon, de nem emelte a menő arcok táborát.

Száz szónak is egy a vége - hamár buli, legyen szó Shanghai látogatásunkról - még November végéről! Nos a mellettem ülő fiatalember volt a túravezetőnk a hétvégén - és bizony Ő nem egy tourguide - hanem a GM egyik helyi nagynagyfőnöke, mellette pedig munkatársak/haverok - akik közül néhányat ismerek még Opeles koromból. 

Andy - merthogy igy hivják - volt az első lény utazásaink során, aki a sofőrjével jött ki értünk a reptérre. Nos az egy kissé mondjuk ciki volt, mikor kiderült hogy a hotel amit foglaltam a belvárosban van, ő pedig az expatoktól hemzsegő környéken lakik - de sebaj - elmentünk egy kocsmába, és ott hajnalig fogyasztottunk annyi italt, hogy egyáltalán nem féltünk taxiba ülni, és megkeresni a szállásunkat...

Kinában szeretik az arany szint, talán a kelleténél kicsit jobban - és talán nem is kicsit - inkább sokkal jobban... Itt egy igazi szálloda aranyozás nélkül olyan, mint hogy úgy mondjam a Dallas Dszoki nélkül (jut eszembe amerikaiaknak tuti sztori hogy magyarul más neve van JR Ewingnak...) 

Senkit ne tévesszen meg ez a kép - sajnos csak vasárnap volt ilyen jó idő... Hogy ezt bizonyitsam - álljon itt egy felvétel arról, hogy milyen óvintézkedések kellettek elkerülendő a vizben sétálást...

Krisztinek "csak" beázós cipője volt... Nekem lyukastalpú...

Ezt láttuk a hotelszobából - szép ugye? Nade nem is a szépségért jöttünk - hanem hogy ismerősökkel találkozzunk...

Pl meglátogattuk Tilmant, aki ismét hatalmas bulit rendezett a szülinapján koktélokkal, fotóssal... Állitólag az utolsó ilyen tipusú rendezvényt... Kár érte... Ez egy szörnyű kép - de ha elmondom, hogy teljes panorámaképes étteremben ülünk már nem olyan rossz - Andy ide vitt minket este - és szerencsére ő fizetett...

Mi az ebédet fizettük - higyjétek el - nem jártunk rosszul!

Na de mostmár mi is jövünk, irgum és a burgum! Mert hidegben mit csinál az ember - egymillió kinai közt fotózza magát! Meg kávét iszik...Vagy koffeinmenteset - kinek mi jár! Mint látható, nem repkedtek rohadt fülemülék az ágakról - és hogy úgy mondjam téli felszerelésünk inkább amolyan szedett-vedett cégtől nyúlt kabátok és sapkák egyvelege...

Kostoltunk nagy precizitással készitett japán kávét...

És még a fodrász is belefért - az eredményt jövő héten szivesen megmutatom! Egyébiránt állitólag még horkoltam is, miközben vágták a hajam... Nem tudom, én nem emlékszem!

Itt is van nagyon menő fiatalok negyede...

Úgy éreztem a dolgozó népet is meg kell örökiteni...

Igy a végére még egy kép a repülőnkről - hát igen, lehet, hogy az Airbus gyártotta, de izig-vérig kinai! Minden a hülyeségig leszabályozva, majd úgysem tartja be senki... De legalább sokat késett - mindkét irányba...

Ezt a képet saját otthonunkról készitettük - abban a házban lakunk ott jobbra lent! Ja, ha pontosan nem látod, nem baj, én sem mindig ismerem meg...