Peking megdöbbentő, lebilincselő, hihetetlen... Pedig kevés olyan dolgot tettünk, amit egy turistának MUSZÁJ tenni... Nem tettem be a lábam a Tienamen térre... Nem voltunk a Tiltott Város területén. Sőt, még a Nyári Palotát is csak tisztes távolból tudtuk megközeliteni. 

Még mielött teljes kultúrbunkónak becéz a nagyérdemű olvasó, fontos tudni, hogy 2-3 fontosabb ünnep van Kinában, amikor az egész ország megmozdul. Ezek közül a legveszélyesebb a kinai újév időszaka - ekkor alakulnak ki néha sok száz kilométeres dugók. A másik ilyen bizony május 1 - és mi pont ezt a hétvégét választottuk Peking meglátogatására. Sokat nem vártunk - tudtuk, hogy félelmetes tömeg lesz, tudtuk, hogy sokmindent nem fogunk tudni  tenni, de mindenképp el akartunk kicsit menni Hongkongból - és bármily nehéz bevallani, a tömeg-effektussal csak akkor számoltunk, mikor a munkatársak jelezték, nem leszünk egyedül ezen jeles napokon. Mégis megtekintettük - mégpedig gyönyörű napsütésben - a nagy falat - erről egy külön bejegyzés szól majd - pedig az odavezető utat gyorsabban megtettük volna, ha biciklivel indulunk neki (4.5 óra / 120 km, 4 sávos autópályán...). Isten látja lelkünk - reggel 8.30kor megpróbáltunk beállni a sorba hogy bejussunk a Tienamen tér - Tiltott város kombót övező tömegbe - nos, ez az élmény leirhatatlan... 

A döntés, hogy ebből a sorból (kb 25 sávban egyolyan 5-6ezer ember, csak az egyik oldalt...) kiálljunk, már nagyon könnyen jött. Az, hogy rövid séta után teljesen véletlenül belebotlottunk a kevés katolikus templom egyikébe - csak a szerencsén múlt. 

Épp esküvőre készültek... Ja - előre szólok, aki esetleg nem vette észre: minden kép sokkal szebb, mint a valóság. Nem ilyen zöldek a fák, mert minden szürke. És mindenen vagy egy olyan 2 cm por. De mindenen. Egy idő után a tüdőnkben is az volt. Miután kibéreltük őt egy napra: 

A tandem nem tandem kérdést hosszas vita előzte meg: Kriszti: neeeeee Andris: deeeee. És mivel ez ügyben én számitok a tapasztaltabbnak, végülis tandem lett - elsőre persze én sem tudtam, hogy vak vagyok, vagy bátor, de úgy éreztem ez itten nem lesz sétakerekezés, és ez esetben jobb mindenkinek, hogyha együtt szivunk, és ennyire együtt... Annyira, hogy egy kereszteződésben hátraszóltam: most kanyarodunk, gyere utánam! Jött szegény... 

Pekingben biciklizni kicsit olyan, mint egy autópályán menni robogóval. Kicsit határozottnak, és agresszivnak kell lenni, különben nem jutsz előre. De mivel a fejünk europid volt, a kerékpárunk pedig meglepő, igy csak néha dudáltak le. És természetesen pekingben MINDENHOL van bicikliút. Állitólag az az egyik legnagyobb probléma, hogy 20 éve az összes lakos biciklivel járt - mára meg ez mind vett egy autót a bicikli helyett. A kerékpár feladata: parkolóhely foglalás... Keresztbe fekszik az úton, hogy foglalja a helyet az autó számára... (erre lesz majd kép is a következő posztban)

Ez egy nagyon szép sétálóutca - viszonylag sok emberrel - ja kérem - sok ember. Pekingben sem minden fenékig tejfel - igy nyilván itt is sok a forgalmi situation. Végülis egy nap alatt elég sokan ledudáltak, és láttunk egy ütésváltást is - két motoros egy kereszteződésben kissé összekapott. Egy hatalmas és ordenáré kiabálás, 2 ütés, és mint akik jól végezték dolgukat haladtak tovább. 

Azért vannak "nyugalom szigetei" is, mint mindenhol - mint ez a kicsi de nagyon kedves park... 

A szállásunk - hát kérem hát az hogy micsoda jó hely volt...

A szálloda egy régi Hutong (hajszálutca - azaz sikátorszerű utca, ahol a házak picik és közös a mosdó az utca közepén...) helyén épült- azaz egy régi házrendszer átalakitva. Nagyon kellemes volt a környezet, szuper a reggeli, és nagyon de nagyon kedves a kiszolgálás - csak ajánlani tudjuk mindenkinek! Ilyen királyi ellátásban talán még soha nem volt részünk. A Hutong-rendszert egyébként egy ideig nyilván irtották, ma már azonban védelem alatt állnak, és baromi sokba kerülnek - azért meglátogattunk egy ilyen közös mosdóhelyiséget - valóban családias találkozás a fallal el nem választott guggolós klotyó... Egyébként is, Pekingben az angol rendszert nem nagyon ismerik...

Még egy kis parkos - folyós rész...

Meg egy szép kapu a Lama templomnál - ahol azért igazi hivőkkel is találkoztunk!

Sajnos a külföldi turista számára azért a hongkongi, és a pekingi buddha templomok eléggé ugyanúgy néznek ki...

Egy két a nagy vezérről, és a hatalmas embertömegről, amelyről beszéltem... (az a sok fejnek kinéző valóban fej...)

Egy izgalamas saroképület a kevés sétálóutca egyikén - illetve egy bukósisak Kriszti aki éppen kedvenc helyi sportját, az alkudozást űzi...

Ugyan nem jártunk odabent, de kivülről megvizsgáltuk a Tiltott várost - ide is csak biciklivel engednek be, zárás után...

Peking egy teljesen szimmetrikusan tervezett város - igy nehéz eltévedni. Ezen a vonalon haladva 15 km et, az ember az olimpiai parkba ér - erről még külön beszámoló készül...

Zárásként egy iráni - igen régi repülőgép... Mert ilyet még sosem láttam...

És a búcsútortánk (Beijing will miss you) felirattal - de ennek részleteiről meséljen a következő blog!