Kérem itt a hétköznapok mint emlitettem elég egysikúak - munka munka munka - de ezen a héten volt két nagyon különleges esemény: az egyik, hogy szerdán elraboltak minket egy meglepetés-ebédre! A helyszin Gáborék barátainak háza volt - és a nagy esemény 10 éves kislányuk születésnapi ebédje! Ugyhogy igazi házikosztot kaptunk, meg egy jó pohár bort mellé - nem is beszélve a finom báránybordáról - amely azért nem része szokásos szerdai ebédmenünknek - különösen ily messze a hazától! 

Nos - ehhez  a képhez kell egy kis magyarázat - Lothar atya 60 éves. Nyilván ez egy fontos dolog, amit meg kell ünnepelni - de bizony az alkalom, ami az ünnepre okot adott, a hongkongi német katolikus közösség képviselőtestületi ülése volt- melynek ezentúl szerény személyem is tagja. A munkám nagyon komolyan veszem - hiszen a koreai büféből én ettem a legtöbbet - és szerény keleteurópai humorbonbonjaimmal próbáltam szórakoztatni a nagyérdemű von und zu megjelenteket - németül. Köztük volt egy Grófnő, akinek a férje tulajdonosa egypár sörgyárnak és pár Porsche kereskedésnek - többek közt. Ettől függetlenül egészen befogadtak - nyilván ez az érzés minden elfogyasztott soju (vodka vizzel) után csak nött! 

A hétvégén a Kriszti is kivette a részét az egyházi életből - elsőáldozásra készülő gyerekekkel sütött azaz sütésre előkészitett kenyeret! 

Jutalmunk egy gyors szentmise volt - mindig nagyon szerettem az ilyen bensőséges, csak egy pár résztvevővel zajló miséket! 

E két irgalmatlan elkötelezett és aranyos kisfiú épp edzésre tartott, mikor le lettek "vadászva". Ezek után már tényleg nem fogom magam rosszul érezni egy szál semmiben a metróban közlekedni...

Egyébiránt napjaink hullámokban telnek... Várjuk, mikor mehetünk innen megint egy kicsit el, mikor látogathatunk megint haza... Próbáljuk tervezni a jövöt, úgy, hogy közben a holnap is sokszor igen félelmetes lényként tornyosul előttünk. Jó, hogy elkezdtek barátaink lenni, tartozunk valahová. Sajnos a munkahelyen abban biztunk, hogy az új pénzügyi évvel jobb lesz a helyzet - de nem igy tűnik. Úgy szólt a terv, hogy az új poziciómmal elutazhatok Európába egy kis terepszemlére - ám ez is nagy valószinüséggel meghiusul - de azért a harcot nem adjuk fel. 

A következőkben sok régi elmaradásról irunk még - hiszen nagyon kedves látogatóink voltak, akikről nagyon szeretnénk megemlékezni. Jövő hétvégén Pekingben vagyunk - de azért biztosan lesz idő találva ha más nem egy rövid kis szösszenetre! Kellemes olvasást!