Kérem szépen ezt is megéltük: túl vagyunk első hivatalos kosármeccsünkön! Igen bizony rettenetesen kikaptunk - igy azt hiszem nem is kell magyaráznom, hogy ez alábbi kép még a meccs előtt készült. Félreértések elkerülése végett jelentem, hogy a bal oldalon látható szakállas öltönyös fiatalember csak lusta volt átöltözni, és inkább nézelődött, nem pedig az edzőnk (egyéb iránt személyügyi vezető). Szerény teljesitményemről a meccs kapcsán annyit mondhatok, hogy mivel nekem volt az egyik leglelkesebb szurkolótáborom (Kriszti) igy szégyenben nem maradhattam: hosszas rábeszélés után 1. be mertem állni (konkrétan az edzőnk közölte, most bemész és kész) 2. nagy hibát nem követtem el (=nem CSAK miattam kaptunk ki) 3. dobtam egy kosarat is! (Nos a meccs utolsó kosarát...)

Még egy akciókép annak bizonyitékaként, hogy milyen jó fotós itten ez a hölgy aki épp mellettem ül! Egyébiránt itt éppen nagyon rákészülök hogy végignézzem, ahogy a labda bezuttyan a kosarunkba...

És hogy bizonyitékként az is itt álljon, mecsoda taktikusan vesztettünk (tehát nagyon komoly stratégiák bévetve...) ime egy kép az eligazitásról:

Nade a hét nem csak kosarazásból állt... Túl vagyunk életünk első közös késő esti műszakján - ami egyben azt is jelenti, hogy Kriszti végre kap feladatokat, aminek nagyon örül. Sajnos nálam is komoly változások álltak be - egyik legjobb barátom felmondott - erről még fogok irni - és ezért, illetve a következő hónaptól átveendő új pozicióm miatt most kettő és fél ember munkáját kell csinálnom. Ez a gyakorlatban heti 65-70 munkaórát jelent, ami kiszámolhatatlan, mert általában 8 előtti beérkezés, és este 9 utáni hazaindulás mellett még bizonyos napokon este 11-12 körül is próbáltam embereket elérni. Nem segit a helyzeten, hogy szeretett alelnökasszonyunk lassan visszatérni látszik pár hónapos távollétéből - és újult erővel lát neki beosztottjai le és kihasználásának.

Nagyon valószinű, hogy a jelenlegi helyzetet még egy - másfél hónapig valahogy túl kell élni - de végülis a legfontosabb, hogy mind a ketten dolgozunk, és hogy végülis igy vagy úgy megbecsülik a munkánkat! Munkám változásáról irok még, egyelőre még nem hivatalos.

Na de hogy ne csak sirjunk, de nevessünk is néha, álljon itt egy fotó azaz egyből kettő Bangkokból - ahol két hete töltöttünk egy igen őrült hétvégét! Őrült volt, hiszen péntek éjszaka repültünk oda, és kedden reggel 5 kor landoltunk Hongkongban! Magában Bangkokban egy estét töltöttünk, úgyhogy e két kép igazi modern turista fotója: jártunk ott, de nem láttunk semmit, van fotónk, ettünk is, de azért igaziból körülbelül annyi volt, mintha a reptérről betaxiztunk volna a Deákra, lefotózzuk a Madách teret, vacsizunk a Vakvarjúban és visszataxizunk a reptérre...

Ez itt egy hatalmas szék lábakkal...

 Bangkok az a hely, ahová úgy láttuk, hogy érdemes visszamenni egy hétvégét - úgyhogy lehet, hogy igy fogunk tenni! A következő képért ki fogok kapni - dehát annyira szép ez a terülj-terülj asztalkám!

Folyt. köv!