Vasárnap este van, meleg és eső - egyszóval tökéletes alkalom arra, hogy emailekre válaszoljunk... De mivel Kriszti sajnos éppen Budapesten van, igy egyedül kellett volna megszervezni a mai napot - hát kéremszépen, olyan is lett!!! De lett a számitógépen (mondhatni, bloggépen) Windows 10 (ettől egy cseppet sem lett gyorsabb...), és még kosárlabdáztam is (amig el nem mosta az eső)  - természetesen aki ismeri ezen képességeimet, tisztában van vele, hogy ez nem azt jelenti, hogy Michael Jordan hirtelen megjelent Hongkongban - mégis, összességében nagyon szép pihenős napon vagyok túl! Nade nem is erről akartam irni - és nem tervezek ám sokat irni - hanem még egy kicsit a múltheti nyaralásról - nos, hogy tisztába tegyük a dolgokat, itten nem álladóan nyaralunk - összesen március végéig még 6 nap szabadságom van, az eredeti 16ból. De a múlt héten kettőt is elutaztunk, köszönhetően a "Dragonair" szolgáltatásainak.

Mivel végeredményben ez egy sziget - mármint, persze, Kina felé nem az, de azért ugye senki nem akar átautózni kinán, vagy átvonatozni - tehát vagy hajón, vagy repülővel lehet elhagyni. Nos, ha az ember hajózik, eljuthat Makaóra. Vagy esetleg Japánig, egy tengerjárón, egy nap alatt. De amúgy itt, muszáj repülni. Cserébe, itt nyáron baromi nagyok a viharok. Az még ugye hagyján, hogy az embert ez zavarja a földön - de a levegőben... Mert amikor Hanoi felé haladtunk, és kettőésfélórás késéssel felszálltunk, ugyan mondta a pilóta, hogy a vihar (késésünk oka) után megyünk, de ő abból az aspektusból közelitette meg, hogy emiatt több idő eljutni arrafelé. Nem abból, hogy elérve a repülési magasságot, pár száz métert zuhanunk, majd jobbra dőlünk, balra dőlünk, felmegyünk, majd ismét zuhanunk, és ezt még 15 ször megismételjük, miközben recseg-ropog a szerkezet, a légiutaskisérők pedig egyenként hozzák a tápot mert a nagy kocsival elgurulnának... Dehát - ahogy a bátyám fogalmazott - üdvözlet délkeletázsiában, főleg a nyárban! Mondanom sem kell - ezek után viszonylag nehezebb volt meggyőzni Krisztit arról, hogy nemhogy vissza is kellene majd repülni, de utána még másnap újból felszállunk, egy még hosszabb útra... 

Mint látható - visszafelé már nem volt sok gondunk az idővel - ahogy Jeju felé sem... De a sok szöveg után jöjjön egy két kép hol is lakunk itten - fentről...

Mert ez már Hongkong egyik szigete

Ez pedig egy gyönyörű kirándulóhely - aki jön látogatni, ezt nem ússza meg!!!

Ez meg maga a város...

leszállás közben! 

Ez pedig leszállás után várt minket - azaz mi vártuk őt, hogy végre kitolasson, mert addig a buszunk nem mehetett vissza a terminál felé. 

Zárásként még egy rövid történet - Jejuról visszafelé (amiről még természetesen lesz beszámoló) beszálláskor egy női hang szólalt meg, és mesélte merre megyünk, mennyi lesz a repülési idő, és hogy lehet, hogy kicsit ugrálós út lesz, mert átmegyünk egy taifun felett... Szegény Kriszti majd kiesvén a székből érdeklődött, hogy ugye EZ NEM A PILÓTA volt, hanem egy STEWARDESS?? Nehezen tudtam eldönteni, hogy a női pilóta, vagy a taifun közelsége zavarja e jobban - de a taifunt nagyjából elkerültük, és a hölgy tényleg jól vezetett - úgyhogy azt hiszem ez már elég bizalmat adott ahhoz, hogy tegnapelőtt fel merjen ülni az AEROFLOT gépére... Az oroszok repülni tudnak, mind vadászpilóta volt, vagy nem??? :)