68 nap... Ekkor jártam utoljára Európában... Szép idő volt, sütött a nap, talán ilyen napsütést azóta sem láttam...

meg ilyen bicikliutakat sem...

Ezt a házat egy időben minden reggel lefotóztam - ez volt az a sarok, ahonnan a legtöbbet szedtek fel munkába menet...

És itt a világ egyik legviccesebb metrólejárója - amely egy földből feltörő vasutikocsinak van álcázva. Frankfurt az életem része lett - az egész környékkel együtt, és azt hiszem, mindig az is marad! Furcsa dolog úgy elköltözni valahonnan, hogy igaziból semmi nem változik meg, mikor elmész - úgy hagyod ott, ahogy használtad. Örökké hálás leszek Krisztinek, hogy az egész költözést igy levezényelte - és emlékszem, milyen furcsa volt egyszerüencsak elutazni - még utolsó nap is minden a helyén volt, pedig tudtam, hogy ebbe a lakásba én már szinte biztos, hogy nem fogok visszajönni...

Persze a könyvespolc már szinte üres, de a kanapé még a helyén, és úgy egyáltalán, a vack még megvan...

A hálószobában már a pakolás jelei mutatkoznak - de még áll az ágy, és a szék sincs eladva...

Este aztán barátok közül mehettem el messzire - azon a héten bulit buli hátán ültünk... Az egyik Úr még a héten ideutazik egy kicsit megnézni a vidéket...

és remélem e másik is nemsokára meglátogat!