E csodálatos és problémamentes múlt hetet az egész csapattal közösen zártuk le - egy japán étteremben. Szép este volt, jó este volt - de itt volt az ideje, hogy végre egy nagyot pihenjek. Ezen persze sokat segit, hogy ma két hatalmas eső is volt, de szerencsére ez nem akadályozott a mai programokban - mise, fodrász ebéd egy haverral, akivel már régen beszélgettem. Igy végre jut egy kis idő blogolásra is - még tele vagyok feldolgozatlan témákkal, melyek közül ma a múlt szombati hajóútról mesélek. 

Mint már többször emlitettem vége lassan a jó időnek - és jön az esős, baromi meleg és még párásabb időszak. Ez egyre kevésbé teszi lehetővé a hosszú gyalogtúrákat - igy az a döntés született, hogy inkább elmegyünk és hajókázunk egyet - egy Sai Kung nevű faluból ugyanis körbe lehet hajózni pár szigetcsoportot, egy úgynevezett geotúra keretében. Már a megfelelő hajó kiválasztása is komoly feladat volt, mert az ára a fejenkénti 50 dollár és 800 dollár között mozognak. Mi az előbbit vettük igénybe, ami azért geotúrát nem, inkább egy kellemes kb 60 perces hajókázást jelent - a legdrágább opciónál az ember egy 10 személyes hajót bérel ki, ami nagyon nagyon gyorsan megy - nem is ajánlották Artúr Úr miatt - nagyon ráz de tényleg bejárja az összes látnivaló sziklát 3 óra alatt. A mi ladikunk inkább ringatózott, mint ment, de nagyon jó érzés volt a friss levegő, ami megcsapja az arcot a tengeren. 

Mint látható ez inkább egy tákolmány volt - de azért nem a műanyag boritás tartotta csak össze, ám a hajó életkora számitásaim szerint inkább évszázadokban, mint évtizekedben számitható. Nagyon nagyon kedves hajóskapitányhölgy vezetett minket- 

aki angolul nem beszélt egy szót sem, de azért mindenkit odaráncigált a fényképezőgépével, ha valami fotóznivaló volt -

Itt éppen másokat fotóz miközben a hajó gond nélkül közelit a sziklák felé - de gondoltam ha naponta 15 ször ezt csinálja, csak tudja, hogy kell ezt... Egyébként ez is egy olyan szikla, ahol valami majmot kellett volna látni - soká tartott, mire rájöttünk, hogy nem egy igazi majmot keresünk, hanem egy majom motivumot...

Ahogy gyre kijebb megyünk Hongkong szigetéről, egyre kevésbé tudnak angolul az emberek. Sajnos, itt még aki jól tud is nagyon nehezen érthető. A kantoni nyelv nagyon nehéz - egy indiai hölggyel találkoztam, aki megtanulta, illetve egy németet ismerek, aki nagyon jól beszéli, mert 20 éve itt lakik, és a férje hongkongi. Németországgal ellentétben itt azért nem azonnal kapcsolnak át angolról kinaira ha beszélgetnek - bár a Rotarys vacsorán megfigyeltem, hogy az elfogyasztott alkohol mennyiségével egyenesen arányosan egyre kevésbé számitott, hogy ők egy angol nyelvű klub... Sajnos a kinai nyelvekből semmit de semmit nem értek meg, úgyhogy ha nem mutogatták, miről beszélnek, nem nagyon tudtam követni az eseményeket. 

Visszatérve a túrára - 

láthatóan a legifjabb Wolf úrnak is nagyon tetszett a hajókázás - 

és szép nyugodtan végigülte az egy órát, amig persze meg nem éhezett, és ezt különböző konvencionális jelzésekkel a tudomásunkra is hozta. De evés után aztán folytatódhatott a buli! 

Nos mivel Sai Kung már az Új területeken van, itt nem akkora a gazdagság, ezért az idősebb autók itt kötnek ki Hongkongból. Ez a 3 Opel egyike, amit ittartózkodásom 7 hete alatt láttam - egy jobbkormányos, mégis Opel márkájú Zafira. Volt egy időszak, amikor exportáltak ide is autókat, ha jól tudom a legtöbb pont Zafira volt. 

A mai nap utolsó képe a lakás közelében készült szombat reggel - amikor még üres az utca! Mégegy hir mára - megvan Kriszti repjegye is, úgyhogy együtt jövünk vissza Hongkongba Budapestről! Nagyon várom már...