Hát kérem ezen is túlestünk - életem első Rotary Clubbos meghivásán. Nos, hát hogy még az is kiderült hogy kedvenc német papom is Rotary Club tag - hát azért ez aztán a nem semmi. Áh nem, a nem semmi az az, hogy micsoda egy nap után jutottam el kissé elkésve a vacsorára. Nos, erről inkább nem is mesélek, mert végülis túléltem, legyen elég annyi, hogy csak az egész világon sikerült egy olyan programot elterjesztenem, amire nincs pénz... Az ilyesmi még a legjobbakkal is előfordulna - nem hogy velem! Na de visszatérve az esti bulira - rettenetesen sok ember, és úgy összességében esküvő hangulat - sok beszéd, hosszú várakozás, mire ellövik a vacsi startpisztolyt - hosszú sorok, mire az irgalmatlan választékos, és finom svédasztalhoz eljutottam. Osztrigát még pont nem ettem svédasztalról (minden mennyiségben) ahogy ilyen finom salátákat, sonkákat, sajtokat is már régen. A társaság természetesen szegénynek mondható - volt, aki Mclaren tulajdonos (a tegnapelőtti képek között a sárga és zöld autó), de az estére az S osztályú Mercedessel érkezett - mert a sportkocsi túl alacsony a parkoláshoz. 

Volt ezenkivül bankszakember, és a padtársam egy indiai pár - akik Kenyában születtek, brit állampolgárok voltak egész életükben, és 25 éve Hongkongban élnek. Nagyon jókat beszélgettem, ettem, ittam, és természetesen tombola is volt, ahol persze semmit nem nyertem - de nem baj, mert utána a fotózásban bezzeg részt kellett venni... Itt nem bénán csinálják - van a hivatalos fotós, és mikor az emberek unatkoznak, elkezdenek fotózkodni - természetesen a hivatalos fotóst felaggatva mobiljaikkal... Itt egy két példány - 

Ezt a klubbot amugy a sárgaruhás alapitotta 25 éve, a szemüveges mellette az indiai, aki a vacsinál mellettem ült, az előtérben ülő idősebb hölgy pedig épp egy Budapest - München hajóútról tért vissza... És egy zárókép az állatról, ami fél óra alatt elfogyott:

és mégegy kép közösen Andrew barátommal - nagy élmény volt az egész este - egy kissé beárnyékolva a munka által. Na aztán persze kiderült, hogy nagy baj nincs, dehát az ilyesmit hüm nem szeretjük. 

Aztán a mai estét pedig Lothar atyaval töltöttem- aki meghivott egy németsonkaevésre, és sörözésre - 

mint látható ránézésre egy igazi Atya, nagyon művelt, és mivel keletnémet, jókat lehet vele beszélgetni - Magyarországot is egész jól ismeri. Az egyetlen gond, hogy annyit eszem mostanában, hogy lassan elgurulok, úgyhogy itt az idő ismét sportolni, hogy mire hazamegyek ne egy sötétbőrű guruló hordó legyek. Nos, holnap még nem tudom, lesz e idő bejeletkezni - de ha máskor nem, holnapután reggel itteni idő szerint, tehát a nagyérdemű olvasó alvásidejében lesz bloggolás!!! Most pedig jelentős alváshiányom megpróbálom legyűrni igy éjfél után elkezdve... Szép estét!!!