A mai blog arról szól, hogy ettünk finom rakottkrumplit, hogy egy kicsit otthon lehettem skypeon át - egy nagycsaládi partyn... Egyszóval, hiányoztok!!! Egy kicsit mindenki - de aztán majd vasárnaptól nagyon mindenki!!!

De mégcsak péntek van, és sok sok szuper program volt mögöttünk velünk! Na nem az, mikor égre földre kerestek a munkahelyemről - de szerencsére épp Lantau szigeten tekeregtünk busszal felfelé, vagy 30 km re a számitógéptől - igy esélyem sem lett volna segiteni, csak és kizárólag telefonos segitséget nyujthattunk, dehát, a mai világban - ennek elégnek kell lennie vagy mi a fene!!!

Nos a mai túra cime lehetne: Nyaralás a lépcsők világában... Keskeny lépcső, sunyi, meredek oldalfalú, megdöntött lépcső, vigyázz, nagyon meredek! kiirású lépcső... És ebből vagy ezer, egy ideig felfelé, majd lefelé végestelen végig, olyan 800 méterről a tengerig... Igy jár, aki egy kabinos felvonót szeretne követni a tetejétől az aljáig... Hogy miért tesz ilyet az ember önszántából: ezért a látványért!

Ez kérem itten egy műsziget - azért épitették, hogy legyen egy szép nagy reptér! Na nem egy frankfurt - de azért megdöbbentő, hogy ez egy MŰSZIGET. Epp egyébként az előtérben száll fel egy repülő - megnemmondom milyen légitársaság, itt olyan neveik vannak, hogy az embernek nem feltétlenül van gusztusa felszállni rájuk - dehát eddig nem nagyon volt még probléma... Egyébként a régi reptér bent volt a városban, és a világ 6. legveszélyesebb légikikötőjének számitott - állitólag leszálláskor becéloztak egy felhőkarcolót, és kellő távolságban kellett a kormányt jobbra elhúzni, igy lehetett leszállni - ez különösen tajfun idején lehetett izgalmas... Na de mi ma nem repülőn, viszont hajón ringtunk - és nem csak én erősitettem meg, hogy ez azért igen mozgékony utazási forma - tehát, ma nem én voltam totál becsinálva, hanem a mellettemülő:). 

De nem féltünk, mert egyedül ismét nem voltunk - 

Előnye a sok embernek, hogy 20 perccel menetrend előtt indult el a hajó - mert megtelt. Aztán egy kis buszos rángatózás (olyan kanyargós az út, hogy egyes szomszédaink keresték a hányászacskót...) és már meg is érkeztünk mai utunk legszebb részéhez, a buddhához - ám sétánk elején útonállok - azaz útonfekvők fogadtak: 

Na jó, olyan szinten tettek ránk, hogy még egy pillantásra sem méltattak, mikor totál bemajrézva elsétáltunk melletük.... Nos az állatokról még annyit, lutraalbum lett kedves házigyikunkból - szerencsére egy emelettel lejjebb, nem nálunk - 

Hihetetlen, hogy egy 10 cm es valamiből hogy lehet egy ekkora elefántot fotózni... Lehet elküldöm az indexnek, hogy a dinoszauruszok feltámadtak... Visszatérve túránkhoz - ilyen veszélyes helyen jártunk...

De túléltük!!! Nyereményünk ez a tájkép volt:

Na mégegy közös fotó is - mostmár hivatalos - a napszemüveg, amit vettem, inkább hasznos, mint jóláll...

És akkor már csak a rakottkrumpliról kellene beszámolni - az természetesen a la Wolf termék, nagyon finom, izletes, főleg egy kis borocskával! Itt az idő, hogy befejezzük, mert vár ránk a vacsora, és egy éhes nő - sosem jó!!! Na azért 2 bucsukép - Buddhastul