Ők a munkatársaim, kettő amerikai, és egy mexikói, az egyikkel egy nap kezdtem, a másik kettő pedig egy héttel később csatlakozott a csapathoz. Mind más osztályon vagyunk ,de mégis jól mutatja, milyen fiatal, és új team ahol dolgozom. Egyébként nagyon kellemes nagypénteki vacsi volt, hallal, és mangoszörppel (persze csak én éltem ilyenekkel...). 

Jaj de jó ha szabadnap van végre és csak egy kicsit kell dolgozni!!! Azaz, többet kellett volna, dehát erre van a holnap. Meg a vasárnap. Hétfőn és kedden viszont tényleg tényleg kell már!!! Egyszóval, ma ugyan volt egy fél órás telefonbeszélgetésem indiával, azért nem szakadtam meg. Nahát mégiscsak kutyából nem lesz négyeshatos villamos! 

Ezt a képet csak azért raktam ide, hogy mindenki lássa, hogy öregszem és kopaszodom - najó, és ezen kivül ékes bizonyitékként, hogy hongkongban igenis van zöld - még a város közepén is! 

Meséltem már róla, hogy itt rettenetesen jó a tömegközlekedés - és nyilván erről még fogok regélni - ám ma még ez ügyben képeket is hoztam - hiszen, ma Kowloon szigetén jártam, kerékpárt kerestem - de egyelőre nem találtam, azaz találtam, de még nem vettem meg! Kowloon félsziget, az már a szárazföldön van. Persze metróval is megközelithető, de azt olyan 80as évek használni - sokkal viccesebb az a zöld hajó, ami kb 150 forintért átvisz hongkong szigetéről 10 perc alatt, és igy néz ki:

Az alsó szinten utaztak régen a kinaiak, felül pedig a jó brit barátaik - persze ma már mindenki ott megy, ahol akar, sőt, mint az alábbi székeken látszik, arra is ül, amerre akar, merthogy irányváltós a pad:

Az egész kajiba kicsit úgy néz ki, mint a régi budapesti villamosok - csak egy kicsit jobban dülöngél. Nem szeretnék viharban utazni vele- ugy általában jelenlegi meglátásom szerint ha olyan jelzés lesz, mikor nem kell dolgozni menni (tájfun idején) szerintem engem valahol a metroban lehet majd megtalálni... 

Node az ember megérkezik Kowloonba, ami hongkonk egyik legsűrübben lakott része. Egész Hongkongban lakik 7 millio ember. Ebböl a legtöbben Kowloonban. Hihetetlen az emberfolyam, éjjel - nappal. Állandóan tele minden, de ezzel együtt is egészen tiszta. Egy kép Kowloon beljeséből:

Ők nem lepődnek meg a magas europid emberen, inkább én veszem észre hogy jaj itt már tényleg csak én vagyok nemkinai. És döbbenet, hogy emberek miben nem tudnak lakni. Azért majd külön mesélek wanchairól - ez a lakóhelyem - ahol például kapualjból lehet élőcsirkét venni - és mellette 300 méterre egy hires francia pékség található, nem is beszélve még 10 lépéssel odébb a Rolls Royce szalonról... 

Nos hamár szabadnap volt, és még Wolfék is elutaztak, gondoltam uccu neki, kipróbálom a "mozgólépcsőt". Mint talán már emlitettem, itt minden tele van lifttel és mozgólépcsővel. Ha az ököritófülpösi nénit meglepte a mozgólépcső az Astorián - itt szegény nem jutna messze! Hongkongban mertek nagyot álmodni: Nem siklót terveztek, nem kabinos felvonót, hanem egy mozgólépcsőt, 800 méter hosszan. Ezt nem egyben kell elképzelni, de tényleg felvisz a hegyoldalba - először még nagyon sokat vannak rajta, aztán ahogy egyre magasabbra érünk, ritkul a tömeg. 

Ezen a képen egy szakasza látszik. A mozgólépcső tetejétől azért még hosszú, hosszú kutyagolás várt rám, egy olyan emelkedőn, ahol a végén már lábujjhegyen mentem, mert ha leraktam a talpam, félő volt, hogy visszaborulok...

Láttam, ahogy erről az utcáról egy Maserati kanyarodott le, nagyon ovatosan, hiszen az autó alja gyakorlatilag leért... De felértem a peakre, és ismét megcsodáltam ezt az igen  ronda épitményt a tetején - 

Meg azt a furcsa tényt is konstatáltam, hogy a legszebb és legmagasabb pontján Hongkong szigetének 2 azaz 2 bevásárlóközpont van -ez olyan, mintha a Citadellára tennénk egy Westendet meg egy Árkádot, persze jó sok nemzeti dohánybolttal... Egy óra mulva ez az épület már igy nézett ki:

Közben sétaltam egyet és halottam magyar szót, oda is köszöntem nekik - mondhatom, foltokban meglepődtek... Lefelé siettem, mert már vártak, hogy induljunk vacsorázni, megugye, még az munkatelefon is hátra volt, igy busszal terveztem lemenni. Azt tudtam, hogy emeletes busz jár a peakre, meg hogy a szerpentin kb olyan széles, hogy éppencsak elfér 2 busz egymás mellett, azért az megdöbbentett, hogy mennyien áltunk sorba, hogy az elől álló buszra felnyomuljunk:

Hála az égnek egy emeletes buszba sokan beférnek - és volt vagy 30 turista, akik mindenképp fent akartak ülni (és ott nem szabad állni) igy még befértem, sőt ültem is - bár a lábam a nyakamban volt, mert a kerékdobra is raknak ülést... 

Jut eszembe - még mielőtt azért lementem volna, volt egy kis kilátás...

Illetve naplemente...

Ahol ez a fotó készült még vagy 20 ember állt különböző méretű fotóállványokkal, és olyan gépekkel, amiket a hadseregben, illetve fotóriporterek használnak... Szerintem a köd nekik sem volt kisebb, de láthatóan jól érezték magukat... Gondolom minden héten kimennek...

A mai napra még egy dolog maradt hátra, pár szó a metróról. Baromi hosszú (nem is lehet látni a végét, pedig itt egyenes a pálya)

És itt látszik, hogy kell sorban állni, ahogy tegnap már emlitettem:

És ilyen ,mikor még nincs teljesen tele:

És mindez mintegy 300 méter hosszan...

Nos mára ennyi, mindenkinek szép délutánt!!!