Érdekes dolog ez a blogirás - mert egyrészről az ember végiggondolja mi is történik vele egy nap - másrészt pedig igy értelmet nyer a fotózás - mert ugye céltudatosan mindent próbálunk megörökiteni, amiről esetlegesen majdan irnánk.

A mai nappal kezdem - a nappal, amikor 7 órakor este már felálltam és eljöttem az irodából - és igen, eljött ez is, jövő szerdáig elvileg be sem kellene mennem. Ez viszont igy nem igaz, mert kedden van egy határidős munka, amit be kell fejezni, és amugy sem ártana egy kicsit jobban megérteni, mivel is kellene foglalkoznom, bár sajnos ez még mindig inkább kialakuloban van, mint végleges lenne... Egyelore várom a fonokom érkezését, aki amerikai lesz, és ha minden igaz jovo héten már látjuk. A jó az egészben, hogy itt nem probléma bejutni az irodába akár éjfélkor sem! Sőt az sem probléma, hogy a fonokasszony este fél 10 kor még kérdéseket tegyen fel.... Ma egyébként izgalmas dolog történt velem, beszélgettem az elnökkel! Azaz találkoztunk a konyhában, ahol egy tv ben épp az a felvétel ment, ahogy a genfi autószalonon bemutatja az egyik új modellünket - és mondtam neki, hogy furcsa lehet magát látni a tvben!!!

Nos ennyit a munkáról - most jöjjenek az izgalmasabb dolgok! Tegnap este találkoztam Andrewval. Ő a helyi Rotary klub oszlopos tagja, és mint ilyen meghivott egy találkozóra (Kolozsvári sógorpajtás hathatós (hála érte) támogatásával). Azaz egy közös borozásra - ami azt jelentette, hogy elvitt egy privát krikett klubba (ahol be kellett vallanom, hogy nem ismerem a szabályokat...) és mint kiderült ő ott valami nagy ember lehet, mert a borokat (amik tökéletes hömérsékleten voltak felszolgálva, 2 üveget magunkévá is tettünk, majd mondta, hogy zárjuk az estét hongkongi módra, és elővett egy absolut vodkás üveget is...) tehát a borokat a pult mögül hozta ki a saját polcáról. Kérdezte snacket kérek e, és bár nagyon tiltakoztam, azért azt is hoztak - nos snacknek még életemben nem ettem kacsát, hát ezen is túl vagyunk. Egyébként Andrew nem egy szegény ember, bár csak egy Porscheval, és egy mercedessel szerénykedhet, illetve láthatóan az öltönyét sem a józsefvárosi piacon veszi, az órájáról nem is beszélve. Nagyon jól eldumáltunk azért, és remélem, hogy még sok helyet megmutat  - bár remélem nem kell ennyit inni mindig, különösen azért ennyi munka mellett ezt már én sem birom... Mióta itt vagyok csak Wolfékkal iszom, azt is csak hetente egyszer. 

Ezzel szemben a mai estémet a Lipcséből pár hete érkezett német plébános lakásán töltöttem harmadmagammal, utolsó vacsorát kaptunk, ala pap, nagyon nagyon finom volt! Kedvesek és befogadóak voltak, bár amikor fel kellett olvasnom a bibliából azért izzadtam, és azon gondolkodtam, most én tényleg németül olvasok Hongkongban? Vasárnap is találkozom velük, lesz mise is, agapé is, az evangélikusokkal együtt. A pap egyébként nagyon jófej, 50 év körüli, nyitott, és még azt is megbeszéltük, hogy reméljük a szombat esti szertartás a katerdrálisban nem lesz túl hosszu. 

A vacsi résztvevői. (Apostolok és Apostolinák, ha szabad ilyennel viccelni)

A menü (az krumpli...) és előtte sós vizbe mártott petrezselymet ettünk, az egyiptomi tartozkodás emlékére.

Itt irom a blogot, a 25 dik emeleten. 

Ilyen árkád rendszer hálózza keresztül kasul az egész várost - pl szinte a munkahelyemig tudok menni ilyeneken anélkül, hogy megáznék, vagy elütnének az autók vagy villamosok.

Ez a tömeget hivatott érzékeltetni - ilyen embercunamit kell kerülgetni minden reggel - nem egyszerű, mert ők mind ömlenek ki a metróból, én meg velük szemben próbálok érvényesülni... És mindezt ugy kéne tenni, hogy azért maradandó sérülést még véletlenül se okozzak senkinek ügyetlen mozgásommal - hát nem mindig sikerül, de szerencsére a fehér embernek nagy a respektje, még ha fájt is az ütés mosolyognak hozzá... Amugy jut eszembe a papnál ma sikerült alulról nagy lelkesen megrúgni a teritett asztalt... Szerencsére ellenállt, és nem dölt össze az egész...

Hőség - Itt sajnos minden, ami nem légkondicionált, szinte kibirhatatlan. Most este olyan kb 25 fok van, és egyelőre még csak 95% os páratartalom... De mire az ember az iszonyatos embertömegen át hazavergődik, rendesen leizzad. Illetve, már sajnos meg kellett tanulnom, hogy az alig süt a nap nem lesz baj alapelv nem működik, a nyakam múlt vasárnap lényegében megpörkölődött, még most is furán sima a felülete....

És egy utolsó kép - ez középen az irodaház ismét ahol dolgozom.