Buddha születésnapját két nappal az illő idő előtt ünnepeltük meg - amennyiben meglátogattuk hatalmas szobrát Lantau szigetén! Nos persze a szemébe nem mertünk nézni - igy hátulról fotózkodtunk vele. Azért örült nekünk - például amig ott jártunk, nem esett az eső, csak a visszaúton, zenditett rá az égi áldás. 

Egyébként Adam tegnap elindult Európa felé - mi pedig Tamással tüzetesebben körbekémleltük a Buddhisták kolostorát. Elképesztő nyugalom árad az egész környéken - ami különösen azért érdekes, mert természetesen nagyon nagyon sok ember van odafent. Bár az idő nem indult tökéletesen - 

azt hiszem, ehhez sok magyarázat nem kell - de aztán kisütött MAJDNEM a nap - azaz a felhőkön olyan erős szűrt fény jött át, ...

Amilyen lassan indult, olyan izgalmas lett a végén. Itt reggel 10 óra van, és még mindenki alszik mellettem - ez a késői alvás tegnap érthető volt, mert egész reggel jobban, kevésbé és aztán még jobban esett az eső - ma ez már azonban nem elfogadható, mindjárt ébresztő következik! 

Addig is - mesélek eme izgalmas szombatról. Ez a kép délután 1kor készült, no a háttérben látható kinyújtott nyelvű kinai hölgye nem tervezett része a fotónak - mégsem kérhettem meg, hogy bukjon le inkább, mer zavarja a fotót, igy örökre blogunk részévé vált...

Hosszú és megfontolt döntés után egy esőmentes 10 percben elindultunk azzal a céllal, hogy egy jót ebédeljünk - és mindezt egy szigeten ejtsük meg, hamár igy nekimerészkedtünk. ...

És eljött a nagy nap, amikor megérkezett Tamás is! Adam már itt van szerda óta - szegény azóta csak esőt, vihart, monszunt és ezek váltakozását látta - azaz nem csak látta, hanem érzékelte is - mégpedig a saját bőrén. Mikor megérkezett, természetesen azonnal még akkor este bejártuk Hongkong komolyabb nevezetességeit - mégpedig elképesztő viharban. Igy fordulhatott elő, hogy a siklón szinte teljesen egyedül utaztunk... Felteheti magában persze a kérdést a kedves olvasó, hogy folyamatos villámlás közben miért akar az ember siklón utazni, és nem marad otthon - de azért nem mindig megy az ember majdnem 45 fokban megdölt járművel, ahonnan a magasházak furcsa irányban tornyosulnak - persze igaz, hogy a csúcson egy hatalmas csúcs-futással ...

Tyuhaj hatalmas izgalommal várom már a holnapot, amikor is Adam barátom megérkezik Londonból! Ez lesz az első baráti látogatás - természetesen Kriszti látogatását leszámitva - és ráadásul pénteken Tamás is jön, szóval, 2 éjszakát szerény 23 négyzetméteres hajlékomban próbáljuk majd kisakkozni, kié is legyen a padló, és ki alszik a franciaágyon. Holnap este igy egyből komoly üzletembernek tűnhetek - hiszen fél 9 kor less még egy tárgyalásom, amit ha jól gondolom egy étteremből fogok levezényelni.

Egyébiránt ma ismét nem less fotó, és minden sz t ki fog javitani a helyesirásellenőrző ss re, amiért előre is elnézést kérek! Fotó azért nincs, mert még nem indultam el haza - nem is fogok, mert megyek kedvenc Krikett Klubbomba - ...

68 nap... Ekkor jártam utoljára Európában... Szép idő volt, sütött a nap, talán ilyen napsütést azóta sem láttam...

meg ilyen bicikliutakat sem...

Ezt a házat egy időben minden reggel lefotóztam - ez volt az a sarok, ahonnan a legtöbbet szedtek fel munkába menet...

És itt a világ egyik legviccesebb metrólejárója - amely egy földből feltörő vasutikocsinak van álcázva. Frankfurt az életem része lett - az egész környékkel együtt, és azt hiszem, mindig az is marad! Furcsa dolog úgy elköltözni valahonnan, hogy igaziból semmi nem változik meg, mikor elmész - úgy hagyod ott, ahogy használtad. Örökké hálás leszek Krisztinek, hogy az egész költözést igy levezényelte - és emlékszem, milyen furcsa volt egyszerüencsak ...

Kowloon nem nagyon nagy - 47 négyzetkilométer - ami körülbelül Budapest 1/10 e. Csak itt egy kicsit több, mint 2 millió ember lakik - azaz mig Budapesten 1 négyzetkilométeren 3300 ember él, Kowloonban 43000. Ez a városrész már a szárazföldön van, közvetlenül kinához csatlakozik, és hihetetlen, a térképen egy kis porszemnek tűnik. 

Vendégek érkeznek a héten - és természetesen a google segitségéhez folyamodtam, hogy hol is lehet ebben a városban felfujható ágyat kapni. A bolt meglett, de csak fizikailag találtam meg - 2 metróátszállás után, mert mint kiderült az az üzletház, amelynek 13. emeletén a bolt van, vasárnap teljesen be van zárva. Igy végül nem maradt más hátra, mint valahogy hazakullogni - és mivel ezt a hosszú túrát ...

E csodálatos és problémamentes múlt hetet az egész csapattal közösen zártuk le - egy japán étteremben. Szép este volt, jó este volt - de itt volt az ideje, hogy végre egy nagyot pihenjek. Ezen persze sokat segit, hogy ma két hatalmas eső is volt, de szerencsére ez nem akadályozott a mai programokban - mise, fodrász ebéd egy haverral, akivel már régen beszélgettem. Igy végre jut egy kis idő blogolásra is - még tele vagyok feldolgozatlan témákkal, melyek közül ma a múlt szombati hajóútról mesélek. 

Mint már többször emlitettem vége lassan a jó időnek - és jön az esős, baromi meleg és még párásabb időszak. Ez egyre kevésbé teszi lehetővé a hosszú gyalogtúrákat - igy az a döntés született, hogy inkább elmegyünk és hajókázunk ...

Hát kérem ezen is túlestünk - életem első Rotary Clubbos meghivásán. Nos, hát hogy még az is kiderült hogy kedvenc német papom is Rotary Club tag - hát azért ez aztán a nem semmi. Áh nem, a nem semmi az az, hogy micsoda egy nap után jutottam el kissé elkésve a vacsorára. Nos, erről inkább nem is mesélek, mert végülis túléltem, legyen elég annyi, hogy csak az egész világon sikerült egy olyan programot elterjesztenem, amire nincs pénz... Az ilyesmi még a legjobbakkal is előfordulna - nem hogy velem! Na de visszatérve az esti bulira - rettenetesen sok ember, és úgy összességében esküvő hangulat - sok beszéd, hosszú várakozás, mire ellövik a vacsi startpisztolyt - hosszú sorok, mire az irgalmatlan választékos, és finom svédasztalhoz ...

19.24 perckor elhagytam az épületet! Áh nem itt kezdem. Volt ugyebár az a szépemlékű Magyarutca. Na nem kell megijedni, nem óhajtom 2008 óta az egész életem történetét elmesélni - csupán párhuzamot akartam vonni a belvárosban lakás, és a belvárosban lakás között! Nos és mi a nagy különbség? Hát naná, hogy az, hogy itt a belvárosban is dolgozom! Igy végeredményben mintegy 4 mondattal sikerült eljutnom oda, hogy igen, 5 perc hazasétálni, de egyrészt - számomra ez a művészet - hogy tovább irok erről, mint amennyi időbe ténylegesen telt hazaérésem, másrészt pedig - vagy egy órát sétáltam, hogy neked képeket készitsek, igy azt hiszem nem veszed zokon, hogy ezt igen hosszan fejtettem ki....

Viccet félre, komolyságra vissza. Wanchai, ...