Amilyen lassan indult, olyan izgalmas lett a végén. Itt reggel 10 óra van, és még mindenki alszik mellettem - ez a késői alvás tegnap érthető volt, mert egész reggel jobban, kevésbé és aztán még jobban esett az eső - ma ez már azonban nem elfogadható, mindjárt ébresztő következik! 

Addig is - mesélek eme izgalmas szombatról. Ez a kép délután 1kor készült, no a háttérben látható kinyújtott nyelvű kinai hölgye nem tervezett része a fotónak - mégsem kérhettem meg, hogy bukjon le inkább, mer zavarja a fotót, igy örökre blogunk részévé vált...

Hosszú és megfontolt döntés után egy esőmentes 10 percben elindultunk azzal a céllal, hogy egy jót ebédeljünk - és mindezt egy szigeten ejtsük meg, hamár igy nekimerészkedtünk. Persze az eső addig nem esett csak, amig elértük a buszt, ami elvitt minket a kikötőhöz, és a hajóút is tovább tartott, mint az eredetileg tervezett, de ezen senki nem lepődött meg - mindenki tudta, hogy az én általam megadott időpontok viszonylag hozzávetőlegesek.... Finom ebéd után ŐK (tehát semmiképp sem én) úgy döntöttünk, hogy végigsétálunk a szigeten - bár egy kicsit esik, azért nem vagyunk cukorból, és úgy tűnt, vihar sem közeledik éppen. 

Esőkabát ugyan volt a kézben, de ez túrázáshoz nem túl hasznos kellék... 25 fok volt, és 98% os páratartalom - ilyenkor jobb csak úgy szabadon mászkálni - avagy jobb esőtől, mint izzadtságtól vizesnek lenni... (nagyon jó szabály, nem tudom, ki mondhatta először...) 

A kilátás viszonylag behatárolt, de mégis szép volt. Másfél óra után elértük Lamma szigetének kisebb hajóállomását, ahol egy igazi lélekvesztő várt minket, és eleinte még izgalmasnak tűnt, hogy egy ilyennel utazhatunk - 

mignem az eleinte izgalmas átcsapott foltokban ijesztővé. Történt ugyanis, hogy az eső hirtelen átcsapott több, mint 40 mm/óra esőbe. A hajó dölt jobbra, meg balra, látni semmit nem lehetett, az eső pedig a nyitott oldalfalon át vizszintesen esett - és az események tetőfokán egy óriási konténerszállitó hajó hatalmas és hosszú kürtöléssel jelezte, hogy mindannyiunk közös érdeke, ha távozunk útjából. Persze főleg én majráztam - magamban. A többiek sziklaszilárd nyugalommal bugizták végig az utat - főleg a helyi lakosok nevettek az egészen. Ime egy kép, ami talán érzékelteti az eső mennyiségét - 

Azért nagy nehezen mégis megérkeztünk Wolfékhoz, ahol a vacsorát én speciel kölcsönpólóban, és egy törülközőben ültem végig  - 

És minden szuper lett volna, sőt már mindenki fent lenne ma reggel rég, ha nem tartottunk volna még egy búcsú stratégiai megbeszélést itt a ház alatt lévő kocsmában...

E képpel búcsúzunk mára!