Itt ülök az asztalomnál, és azon gondolkodom, hogy tényleg volt e olyan, hogy nem ismertem a munkatársaimat... Annyi időt töltünk együtt, hogy egyszerüen hihetetlen, hogy ez az egész kevesebb, mint 3 hónapja kezdődött... Elképesztő dolog ez az idő - de erről már sokan irtak nálam sokkal sokkal okosabbak... Bevallom öszintén az önbizalmam itt jelentősen csökkent az utóbbi hónapokban... Sosem volt nagyon sok, na de azért maradt még tudom, magas labda volt ez kérem, dehát be kell látni, ha egyszer igy történt. De ezt kompenzálja az a jó sok pofon, és kevés dicséret, na nem is beszélve arról a végtelen mennyiségű tudásról, amit itt magához vesz az ember - akár magammal kapcsolatban, és néha még a munkában is. Például meg kell tanulnom nem izgulni akkor sem, ha nagy emberek előtt kell beszélnem, és leginkábbis nem izegni mozogni eközben annyira, hogy a szék majd elmozdul a helyéről... Illetve, hogy nem fogok világot váltani, és hogy el kell tudni engedni dolgokat - és van az a pont, amikor azt kell tudni mondani, nem tudom ezt tovább csinálni, lehet velem üvöltözni, ennél többet ebből nem tudunk kihozni. Nos az okoskodásból elég volt mára - különösen, hogy ma szeretném nyilvánosan bejelenteni, hogy Június 27 én szombat reggel érkezem, mégpedig a Margitszigetre, és egészen Július 5 e vasárnap délig vagyunk otthon!!! És következzenek a várva várt képek - amelyek ma a frankfurti fergeteges búcsúbuliból jönnek!

Épp Robinnal váltjuk meg a világot...

Andy magyaráz, ja, és én is, dehát ebben semmi meglepetés nincs - Lajos meg persze figyel....

Nagyon jólesett, hogy ennyien eljöttek!

Még Amy is... Nem is beszélve Ádámot, aki még betegen is benézett!

Vele töltöttem a legtöbb időt az elmúlt 4 évben... Nos, nem Amyvel, hanem a férjével, Andrewval...

Akinek a kissé szeles lengyel haverja is eljött...

Ő Sergey - az egyik kedvenc orosz munkatársam, akitől fotóskönyvet kaptam...

Timi is eljött, aki jó frankfurti haver volt ám!

Dáviddal még laktunk is együtt, Orsi pedig mindig mosolyog! (Dávid helyett is...)

Tomibácsi, Vincenza, előbbi beszéd előtt...

Itt már beszéd alatt...

És beszéd után... Fú azért hogy a Tamás kis beszámolót rittyentett, nem sámli kérem!!!

És még csak be sem fejezte!!!

Nem hitték el nekem ,hogy sokan leszünk, igy a folyosót álltuk el a pincérek legnagyobb örömére, dehát, maguknak köszönhették...

Egy búcsúkép - Amy telefonjával a kézben... Nagyon jó kis este volt!!!