Mindig nagyon irigyeltem azokat az embereket, akik igazán sokat dolgoztak, és emiatt valahogy azokkal, akikkel nap mint nap együtt ültek, egészen összekovácsolódtak. Nos, azt hiszem itt engem ebből több faktor is ér egyszerre: egyrészt jöttünk bár dél afrikából, ausztráliából, vagy európából - itt mint idegenek vagyunk - és mint ilyen összetartunk, másrészt a sok munkával sincs hiba.

Tegnap este az osztályunk együtt elvonult a 17 emeleten lévő reggelizőhelyre - ez ilyenkor úgy megy, hogy mindenkinek menni kell, havonta egyszer történik az esemény, és inni kell. Ilyenkor kedvenc alelnökasszonyunk is lejön, aki nagyon szereti a bort, és egy pohár után már egész kellemes társaság is - különösen tegnap az volt, mert egyrészt engem dicsért - és aki ilyet tesz az csak jófej lehet - másrészt megbeszéltük, hogy mostantól németül dumcsizunk. A dolog szépséghibája az volt, hogy fél 9 re vissza kellett mennünk közvetlen fönökömmel még egy tárgyalásra - amit délután 5 kor sózott ránk az Alelnök - ami 3 pohár sör után azért némi kihivást rejtett magában - de a főnököm elképesztő profi - úgy beszélgettünk Mexikóval, mintha nemhogy jókedvünk nem lenne, hanem egyenesen felkészültek lennénk - amik azért nem voltunk... (azaz én igen, de egy olyan meetingen, ahol a CFO is ott van, én nem nagyon dumálok...) És igy legalább - mikor a telefont lehalkitottuk, mert más beszélt - nagyon jókat beszélgettünk. Azért jók az ilyen közösségi események, mert egy csomó embert megismerek - de a probléma, hogy itt nem lehet másnap soká aludni, és ugyanúgy 100% on kell pörögnöm már reggel 8 kor, mint bármelyik másik nap.

Egyébként a call után a CFO is beugrott velünk a kocsmába - aki félig görög félig ausztrál, és találkozott Puskással. Érdekes volt, mert még az Elnök is benézett pár percre - szóval, ami egy ilyen pici cégnél nagyon király, hogy azért legalább arcról mindenki mindenkit ismer, és mindenkinek van valami izgalmas története.

Azért hogy a péntek este ne maradjon fotó nélkül - most ismét a "mit tettem egy éve" témához nyúlok vissza, hadd szóljon!

2012 június 8 án éppen ebben a skanzenban sétáltunk az Eifel hegységben, mikor Peti barátom telefonált, hogy lehet tejfakasztót ünnepelni... 

Mig 2013 ban ez időtájt Európában mindenhol kiöntöttek a folyók - és ez Frankfurtot sem kerülte el . 

Ez a naplemente éppen ma két éve lett megörökitve...

Hogy aztán 2014 ben egy gyönyörű feketeerdei kerékpártúrán pihenjük ki az év fáradalmait.

Azért nagyon hiányzik Európa... Nos mára ennyi, holnap remélem sokkal kipihentebben, friss képekkel jelentkezem!