De vége van... Sajnos a fotós számitógép jelenleg filmet vetit, igy nem marad más hátra, minthogy e bejegyzés képek nélkül készüljön el - és természetesen a figyelmem is meg lesz osztva, hiszen most éppen azon női tulajdonságom gyakorlom, amelyik egyszerre filmet néz, és ir. Nos, ez a gimnázium alatt is remekül működött - és egyetem alatt is, bár azt hiszem az emlékek megszépülnek, mintha lett volna ott egy két húsz utóvizsga...

Nos azért mielőtt itten nagyon belemegyek régi történetek mesélésébe - inkább elmondom azt, amit aztán holnap majd megosztok fotókkal is - hogy merre is jártunk ma este. Kowloon éjszakai piacát látogattuk meg, ami egy baromi hosszú utcai zsibvásár - nyilván mindent lehet kapni, és gondolom olcsó is, bár nem vettünk semmit - mégis a legizgalmasabb része az a két sarok, ahol egymás mellett sorakoznak a jósok, néhány kuncsaftra várva, némelyik pedig éppen munka közben. Egykettőre ki volt irva, hogy angolul is szivesen jósol - ma este mégis kihagytuk ezt a szolgáltatást, ahogy nem álltunk be karaoke énekelni sem - pedig az utcán felállitott rögtönzött koncertek szintjét mi is tudtuk volna hozni - sőt. Azt hiszem még el kell mondanom, hogy ma elbúcsúztattuk Giorgiot, aki személyügyes volt, és engem is ő vet fel - egy 43 emeletes épület tetőteraszán - hihetetlen kilátással, és tiszta időben. Ez a J residence, nem mesélem el a történetét, de érdemes megtekinteni a neten, az ott történt gyilkosság miatt kinaiak nem nagyon szeretnek beköltözni, igy viszonylag olcsó a lakás itt.... Amugy a 42 emeleten van a medence, a 41. en pedig a konditerem - teljes kilátással...

Végre - először a héten - sikerült együtt ebédelnünk Tamással, igy elvittem egyik szeretett igazi kinai éttermembe, ahol "dumplingot" lehet enni - ezek vizben főtt tésztába csomagolt zöltségek, vagy húsok. Itt egy asztalhoz olyan 8-10 embert ültetnek le egy akkora szék mellé, amin a fél popónk alig fért el - de az étel remek, angolul nem beszélnek, úgyhogy mutogatni kell, és a szalvétáért külön kell fizetni. VIllát és kést pedig még kérésre sem hoznak - igy egy hét után - már a Tamás is igazi profi a pálcákkal! Ebéd után megtekintettük munkahelyem külső liftjeit - amik hihetetlen ijesztő módon pillanatok alatt felviszik az embert a 17. emeletről az 54. re  - főleg visszafelé furcsa, mikor egyszer csak eltűnik a fold az ember lába alól...

Tegnap este teljes updatet kaptam Opeles ügyekből - köszönet Norbinak érte... Frankfurti lakáskulcsok visszaadva - ezért örök hála Krisztinek - ezzel egy korszak véget ért életünkben... Nos, mára ennyit - holnap legalább 2 blogbejegyzés lesz - az egyik meglepetésekkel....