Állitólag valamilyen ázsiai szervezet megválasztotta a legszebb túraútvolnak délkeletázsiában - nem tudom, hogy ez mennyire komoly, vagy mekkora az igazságtartalma - de gyönyörű túra, annyi bizonyos! A mai időjárás nem volt túlságosan túrázóbarát - meleg, nagyon meleg, és nagyon párás. De sebaj - izzadni már akkor is izzad az ember, ha a városban két lépést tesz, itt meg a levegő is jó volt, és legalább tudtuk, miért izzadunk! 

Ez az út egyébként az ugynevezett Hongkong Trail 8 as szakasza - a Hongkongtrail 8 db körülbelül 6-10 km es szakaszokat tartalmaz - ebből már 3 on túl vagyok, a Wolf család hathatós segitségével. Nos, az út igen dimbes és még inkább dombos volt, úgyhogy néhol az emberfia oxigénsátorért kiállt - igy beszéd helyett inkább a képek meséljenek! 

Azért hivják egyébként sárkány hátának a hegyet, mert a térképen úgy néz ki, mint süsü - az az egyfejű sárkány. Nos az egyik legszebb az egész úton, hogy mindkét oldalt látszik a tenger - illetve, hogy amerre a szem ellát zöld zöld zöld minden.

Mint látszik itt sem voltunk egyedül - épp egy futóversenyt is rendeztek - ilyen terepen! 

Hogy mennyire jó a közlekedés Hongkongban jól mutatja, hogy az ember felül a metróra, megy vele 10 percet, majd egy emeletes busszal további 20 at és már ott is van a sárkány hátának kapujában...

Itt éppen Kriszti nagyon mutogatja, hogy mit is merre kéne látnom... 

És mivel ügyesen mutogatott, a tengerpartra való megérkezésünkkor meg is kapta méltó jutalmát - egy kokuszlöttyöt... Szerintem ihatatlan, de fotózkodni tényleg jó vele, mert akkor mások azt hiszik, hogy fúúúj de jóóó neki (igazi faceboook kép) 

Azért maradt idő közös fotóra is - nos az én szemüvegem már lekerül minden fotóról - a Krisztié ezutána kép után fog lekerülni...

A strand az egyik legszebb, amit itt láttunk - de ma úgy döntöttünk, inkább éhesek vagyunk, igy felugrottunk egy kisbuszra, ami visszavitt minket a metróhoz - és google barátunk segitségével rájöttünk, hogy a környék (amely igen igen kinai) tele van kivülről csúnya, belül mégis szinvonalas kifőzdékkel - igy tértünk be eme indiai helyre, ahol a szokások árunk kevesebb, mint feléért degesze ettük magunkat... 

Igen, itt még csak várjuk a kosztot - de olyan éhesek voltunk, hogy nem volt idő fotózásra! Aztán vissza a metróba - ahol mint látható a Krisztinek már kissé elege van, hogy többet lát lencse mögül, mint anélkül...

és a metrón el el pilledve hazatértünk - kiszálltunk Wan Chai ban - 

és most itthon pihenve készülünk utolsó nagy sétánkra, és a reptéri utazásra illetve valaki európába, valaki az irodába...