A vendég.
Bizony tegnap is nagyon finom ebédet kaptam - igazi báránypöri volt, egy laza maradék körömpörkölt reggeli mintegy leöblitéseként - aztán egy kis séta a városban ügyintéz, pihenés -
és utána egyszer csak gondoltam egyet, hogy mi lenne, ha kinéznék a reptérre, hiszen már 6 hete nem jártam ott, hátha van valami izgalmas arrafelé! Hát képzeljétek - épp hogy kiértem, elsétáltam az érkezési oldal irányába, hát nem szembejött valaki ismerős? Teljesen hihetetlen - már a vonatból néztem, hogy milyen szép az a SWISS repülő - dehogy még hozott is nekem valakit - na, még akkor is ha csak egy hétre, azért nagy boldogság ez ám!
Úgy gondoltuk - a jetleg áthidalásának legjobb taktikája, ha úgy igazán lefárasztjuk magunkat - hiszen szegény Kriszti találkozásunk előtt egy órával még reggelit kapott - itt meg már délután ötöt is ütött már az óra... Hazaérkezés és kis pakolás után elkezdtük az estét egy laza kis pezsgővel kedvenc francia kocsmánkban (szinte törzshely) - majd egy kis villamosozás után beugrottunk egy hajóba, és áteveztünk Kowloonba (najó, nem eveztünk:))
Természetesen a felső szinten hánykolódtunk - még mindig nem tudom, hogy nagy szélben fel mernék e ülni erre a szerkezetre... A félszigeten hatalmas tömeg várt minket, de azért egész jó helyről nézhettük a felhőkarcolók esti fény és hangjátékát -
majd még egy kis hajófotózás -
és már vissza is tértünk a SoHo ba - ahol - Kriszti kérésére - nagyon csipős thai vacsorát ettünk...
Szerencsére a sör enyhitette a fájdalmat, amit a csili okozott...
még egy kis séta a bulinegyedben - majd átbattyogtunk a peaktram - hez, mert ugye első nap mindent látni kell...
Ez utóbbi képen azt demonstráljuk, mekkora az emelkedése ennek a faszerkezetnek - még szerencse, hogy az utóbbi 110 évben nem volt baleset, és erre nagyon büszkék!!! Persze hamár fent voltunk, végigsétáltuk a 3 kilométeres kört, és még alig volt éjfél!
azért lefelé a 15 ös busszal jöttünk haza- ez - különösen a felső szinten - kissé hánytató élmény...
Igen késő lett már ekkor - és az az igazság hogy terv szerint még be akartunk dobni egy kis bucsúitalt a házi kocsmánkban - be is tértünk ám csak arra futotta, hogy otthagytuk a táskánkat - de szerencsére ezt hazaérve azonnal észleltük és kisebb infarktus után azért kiderült, mi történt, és hogy igy nem sikerült elveszteni az utlevelet az utazás első napján...
De most egy kicsit irjon maga a vendég : Reggel 7 vagy éjszaka 1 óra van? Kicsit nagy a kavar a fejemben...A tegnapi, mai 14 órás utazás izgalmasnak igérkezett. A Swiss air gépen nem volt svájci óra mert fél órát késtünk. Így az egy órás átszállási időm a felére csökkent Zürichben. Milyen jó is, ha az ember amúgyis futóbolond egy kis sprint a zürichi retéren meg sem kottyan. Az A és az E terminál között vonat úttal megspékelve is röpke 15 perc alatt át lehet érni, futva...A következő 12 órás repülőút nem is vészes, főleg ha az ember megiszik pár felest előtte. Még kicsavarodott pózban is jót lehet aludni, főleg, hogy ha két ülés áll rendelkezésre és közben az Éhezők viadala 3. részét nézzük, ami könyvben sokkal érdekesebb! És valóban, kibe nem botlik az ember pont Hong Kongban...na jó, nem írok regényt!