Egy esős vasárnap délután, nincs is jobb elfoglaltság mint blogot írni egy csodás augusztusi nyaralásról Jeju szigetén, ahol négy napot töltöttünk.

A vietnámi élménybeszámolót folytatva tehát kedd este hazajöttünk Hanoiból és szerda reggel újra felszálltunk a Dragonair jejui járatára Hongkongban. 2 és fél óra repülés után megérkeztünk Jeju-sibe, ahol kicsit borongós időjárás fogadott minket. Szállásunk az R Hotel & Guesthouesban volt, ami egy hostel kategóriájval ér fel. Szállásunk nagy előnye, hogy a buszpályaudvartól 5 perc séta, a belvárostól 15 perc séta távolságra helyezkedett el Jeju-siben.

Első nap utunk a Seongsan Illchulbong csúcsra vezetett, amit kb. másfélóra buszon zötykölődés után értünk el a buszpályaudvarról. A Seongsan Peakről és magáról Jeju szigetéről érdemes tudni, hogy az UNESCO világörökség részei és a világ hét természeti csodájának egyike. A Seongsan csúcs egy leírhatatlanul gyönyörű vulkáni eredetű csonka kúp, ami Jejuhoz kapcsolódó félszigetként emelkedik ki a tengerből.

A csúcsra vezető út teljesen kiépített. 2000 koreai vonba kerül a belépés.

Visszafelé Jeju-sibe egy másik busszal mentünk, ami rövidebb útnak tünt. Amire a városba értünk már nagyon éhesek voltunk. Szerencsére fél óra keresgélés után találtunk egy koreai BBQ éttermet. Jejun az emberek 90%-a nem beszél angolul, nincsenek angol feliratok, így jó ha az ember zsebében ott lapul a szálloda neve, címe egy kinyomtatott térképen elhelyezve.

Ebben az étteremben sikerült a számunkra érthetetlen (koreai nyelvű) menü kiírásból finom ételt választani, azóta sem tudjuk mit ettünk pontosan. Disznó hús volt az tuti!

A húsokat a fekete pólós fószer vagdosta össze nekünk ollóval és forgatta a tűz felett. Rengeteg kimcsi, retek, csipős paprika, saláta, fokhagyma és zöldségek jártak a husihoz. Jejun sem lehetett csapvizet inni, itt is tisztított vagy forralt vizet adnak. Így marad a sör...kenyér helyett is.