Vannak napok amik csak ugy, teljesen maguktól királyak lesznek. Nem történt ma semmi különösen nagy dolog, de úgy az egész összeállt. Volt benne túra és napszúrás és nagyon sok lépcső és kikapcsolás mert egyedül voltam, és izzadtam és rosszul voltam de végre kint a szabadban, 35 fokban és úgy izzadtam, hogy még, de mégis mekkora jó, hogy nem kell dolgozni, nem kell gondolkodni! És volt mise és pihenés és alvás és vacsora (hüm. 2 szer...). Röviden - remek kis nap volt!!!

És hogy 10 perc buszozás után ilyen helyre ér az ember (15 volt na, mert túlmentem egy megállóval) azért az eléggé nem rossz... 

Egyedül kirándulni jó dolog - persze csak nagy ritkán, néha, egyszer egyszer... De akkor nagyon jó... Itt 400 lépcső után megpihentem... Ömlött rólam a viz, és úgy éreztem, vagy megállok, vagy összeesek, és az elsőt választottam...

Ez a Hongkong azért gyönyörű... Látszik egy két óriáshajó, amik átszelik az óceánokat (borzasztó unalmas munka lehet...) és azok a szigetek...

Ez a Wilson trail nevű túra első szakasza - összesen 10 szakaszból áll...

Látjátok azt a bevágást a hegyben? Na az a túristaút oda fel. Én láttam. És épp leértem. És úgy döntöttem, nincs az a hatalom...Valamiért 1000 lépcsőnek hivják a hegyet - szerintetek ez mit jelenthet???

Evezzünk inkább békésebb vizekre - a baloldali Lothar atya - a jobboldalt a látogatói - a srác egy nagyon kedves filmes gyerek, egy igazi anarchista... Nagyon jót beszélgettünk - én mint a nagy kapitalista, ő mint a mai rendszer teljes tagadója... Izgalmas volt. Egyébiránt itt a munkahelyem épületében lévő külső liftben tekintjük meg a várost, miközben haladunk az 57 dik emelet felé... A néni szülei amúgy Pécs mellől jöttek - ő már nem beszél magyarul, de a testvére igen, és minden évben vannak ott... Ja, a cél a látvány volt egyébként a lifttel, ki sem szálltunk, és jöttünk vissza... Majd ki Stanleybe, ami a tengerparton van, és ott vacsoráztunk - mindezt németül... Amire azért büszke vagyok, na!!! Persze a németem olyan, mint Fekete Pákó magyarja - de őt is megérti mindenki nem igaz? 

Persze velük csak egy levest ettem, mert egy vacsora még hátra volt - létezett egy pillanat, amikor hongkongi ismeretségeim hogy úgy mondjam wiw eltek - a német pap találkozása amerikai főnökömmel egy érdekes jelenet volt... 

Ez már az este igazi vacsorázós része csapatommal és a háttérben a tengerrel...

Csak egy búcsúkép olasz dzsigolóbarátommal is - ő ül mellettem nap mint nap....