Átvettem a lakáskulcsot! Úgyhogy ma és holnap este szabadon eldönthetem, melyik ingatlanban kivánok aludni. Na jó, ennek van egy másik olvasata is - pakolni kell... Ezt persze senki sem szeret, de az izgalmas, hogy végre kiköltözöm ebből a hotelszobából, és egy kellemesebb hangulatú - kicsit lakásosabbnak tűnő helyen fogok lakni! 

Már többször emlitettem a Wolf családot, de még nagyon keveset meséltem róluk igazán - ők a helyi családom, barátaim, hozzájuk szoktam menni egy jó szóért, és nagyon nagyon finom házi kosztért! 

Nagyon sokat dumálunk, pingpongozunk, játszunk, kirándulunk, eszünk és iszunk együtt, meg néha Zsuzsit elkisérjük ruhát vásárolni - hát igen, nem lehet minden mindig izgalmas! Természetesen külön meg kell emliteni Artur urfit, aki ugyancsak nagyon szeret túrázni, főleg, ha az apja a hátára veszi egy batyuban  - az alábbi képen éppen egy kisbuszban ücsörög a csomagtartóban. 

Na igen - kisbuszok. Hongkong közlekedésének nagyon fontos részét képezik e 16 személyes, meglehetősen régi és ócska, ámbár tiszta járművek. a kép tetején látható egy kijelző - ez azért van, hogy az utasok is lássák, mennyivel megy a sofőr, ez egyfajta kontrollt biztosit - de igy is oly gyorsan mennek, hogy élmény velük közlekedni. Nekem nem túl kényelmes, mert a lábam a nyakamban van, mikor leülök, de itt muszáj ülni - ha tele a busz, nem áll meg a megállónál, és van, hogy 3-4 busz is elmegy, mire az egyikre felfér az ember. De legalább viszonylag sűrűn járnak, és behálózzák a várost - no és persze nagyon olcsók. 

Megállásra úgy lehet őket birni, hogy az ember előre üvölt, hogy ugyanmár álljon meg, illetve néhány fel van szerelve jelzővel is - azért kell üvölteni, mert a jármű igen hangos... A felszállás pedig leintéssel működik - vannak megállók is, de elvileg, ha van hely akkor megszoktak csak úgy is állni leintésre. 

Visszatérve a Wolf családhoz, minden hétvégén kirándulunk egy nagyot valamerre - sok sok mindent megmutattak már Hongkong természeti kincsei közül.Velük voltam a nagy Buddhánál - ami azt hiszem a legnagyobb ilyen a világon! Ide egy kabinos felvonó visz el az egyik metróvonal végállomásától - és egy gyönyörű túra keretében értük el a tengerpartot. 

Épp napi imájukat végezték a buddhisták ottjártunkkor, nagyon érdekes volt látni, hogy hogyan élik meg a hitüket. 

Nyilván nagyon büszkék hongkong nagyon kevés kabinos felvonójának egyikére - ezért helyesnek gondolták, hogy megnyitják a világ első kabinosfelvonó - kiállitását - az itt látható kiállitás különböző kontinens, már nyugdijjazott példányait vonultatja fel - érdekes ötlet, de nem véletlen, hogy máshol még nem valósitották meg...

Mai túránkon 2 viztározót is érintettünk - mivel mostanában keveset esett, igy viszonylag ki voltak száradva - ám mindenki figyelmeztet, hogy az esős időszak csak most indul, úgyhogy tényleg érdemes lenne egy jó, és erős esernyőt beszereznem. 

Nos a mai napra még két kép maradt hátra, mert sajnos át kellene még a cuccokat költöztetnem új lakóhelyemre... Az egyik azt az épületmonstrumot mutatja, ahol Gáborék laknak, a másik pedig a kilátást nappalijuk teraszáról. 

Az első napokban ,és is ezt láttam az ablakomból, hiszen náluk húztam meg magam...