Közhirré tétetik, az új lakásba Andris beköltöztetik. Ezen esemény tegnap este történt - és igen, sajnos emiatt egy nap már megint kimaradt... De ma igen jó kedvvel, és az új bérlemény asztalánál ülve készül egy kis naplórészlet. 

Elsőre nem tűnik új és régi lakhelyem különbözőnek - mind a kettő nagyon kicsi, mindkettőben van konyhasarok, fürdőszoba - nos, itt mondjuk nincs edényszáritó készülés - mert itt hidegvizzel mosogat az ember, és az a gép jól meg UV fényezi az edényeket - de nem is hiányzik. Van azonban még egy nagy hiány az új lakásban - nincsenek rakodóhelyek. A régi tele volt szekrénnyel, rekeszekkel, és nagy könnyebbséget jeletett, hogy mindent gond nélkül el tudtam tüntetni. Végeredményben ha már ...

Átvettem a lakáskulcsot! Úgyhogy ma és holnap este szabadon eldönthetem, melyik ingatlanban kivánok aludni. Na jó, ennek van egy másik olvasata is - pakolni kell... Ezt persze senki sem szeret, de az izgalmas, hogy végre kiköltözöm ebből a hotelszobából, és egy kellemesebb hangulatú - kicsit lakásosabbnak tűnő helyen fogok lakni! 

Már többször emlitettem a Wolf családot, de még nagyon keveset meséltem róluk igazán - ők a helyi családom, barátaim, hozzájuk szoktam menni egy jó szóért, és nagyon nagyon finom házi kosztért! 

Nagyon sokat dumálunk, pingpongozunk, játszunk, kirándulunk, eszünk és iszunk együtt, meg néha Zsuzsit elkisérjük ruhát vásárolni - hát igen, nem lehet minden mindig izgalmas! Természetesen külön meg kell ...

A tegnapi bejegyzés után izguló szülők tömegeinek ver a szive, vajon a gyermek éppen Hongkong melyik zugában issza magát sárgára (jelentem itt az alkohol oly drága, hogy ez még elvi sikon sem lehetséges...) ám a gyermek inkább ma a 18 órás munkanapot választotta! Ez persze nem volt teljesen önkéntes - annyira nem, hogy bizony ma ki mertünk menni egy fél órát ebédelni (mondhatom, hetek óta először) és jött is a telefon utánunk, egy 10 perc után, hogy jobb lenne, ha sietnénk, mert már nagyon várva vagyunk... Ilyen ez az élet, bár megmondom öszintén, nem esik jól péntek este fél 3 ra hazaérni, úgy, hogy reggel 7 re mehetek vissza... Nosdebár, ilyen látvány fogadja az embert a gyalogosátjárón: 

Na, ki jön rá, mi hiányzik a képről? ...

Mint a cim is mutatja, ez itten a földi paradicsom: Minden reggel 6 kor kelek, és 7 óráig csak magammal foglalkozom - például valamelyik borzasztó sorozatom megtekintem, és természetesen reggelizem - érdekes, mióta itt vagyok teljesen rendszerezett napirendem van! Fél 8 - háromnegyed nyolc körül próbálok beérni dolgozni - Wolf úr szigorúan előbb bent van, mint én, ő korán jár. Az ebéd általában a - rohanjunk le gyorsan egy szendvicsért és együk meg az asztalnál és közben folytassuk - elvet követi.  Este eddigi megfigyeléseim szerint vannak a szerencsésebb napok - ekkor 7.30 kor már eljövök, kicsit ugyan furdal a lelkiismeret, mert még biztos, hogy bent ül valamelyik padtársam - ha kevésbé szerencsés a nap, akkor még 9.30 kor is ...

A mai nap több szempontból is tartogatott érdekességeket. Először is, ma először egész nap megállás nélkül dolgoztam, mert volt mit csinálni, és az utolsó nap volt, mikor még az új fönököm nincs itt... Holnap ez már másként lesz! Érdekes változás Németország után, hogy gond nélkül még este 9 kor nekiállunk gondolkodni egy charton, hogy is kéne megszerkeszteni... Dehát, egyébként is megbeszélésem volt Kanadával - ahol "csak" 12 órával vannak mögöttünk - tehát, mikor én jóreggelt kivántam nekik udvariasságból, ők jóestét nekem... 

Pár szót szólnék azokról, akik végülis napi 12-14 órát körülvesznek. A társaság nagyon vegyes, és sok sok fiatal van. A "padtársam" ausztrál állampolgár, de hongkongi származású. Itt ...

A mai nap nagy részét itthon töltöttem - holnap kezdődik csak a munka, mert a Ching Ming fesztivál husvéthétfőn lett volna, igy a Ching Minget ünnepeltük hétfőn (én sem tudom mi az...) és husvéthétfőt kedden... Ugyhogy ma sok érdemlegesről nem tudok beszámolni, vettem ennivalót, és azon gondolkodtam, hogy egy hét múlva már valószinüleg nem ott fogok lakni, ahol ma lakom. 

Nehéz egy bejegyzésben összefoglalni, mi hiányzik az embernek itt a legjobban... És most egy abszolút szubjektiv, fotókkal tarkitott lista következik:

És másodsorban a város...

És másodsorban a vizparti sörözés...

És másodsorban a nagy lakás...

Persze, van, aki még ennél kisebbel is elégedett, például egy hajóval...

Azért a ...

Kedves Olvasó, a tegnapi nap olyan eseménydús volt, hogy estére már csak annyi energiám maradt, hogy bedöljek az ágyba. A nap ott kezdődött, hogy felkeltem. Azaz nem. Mert hajnali 3 kor találkoztak Andrásék, Zsolték és Kriszti Budapesten - és én nagyon szerettem volna ott lenni, ezért a lelkükre volt kötve, hogy jelentkezzenek. Kaptam is egy képet tőlük, amire felébredtem, de nagyon örültem neki, mert egy kicsit úgy éreztem, én is ott vagyok velük... Lefotóztam hajnali 3 as arcom - és joggal megijedhettek, hogy nem csak Kinában vagyok, de kinai is lettem - mert kicsi keskeny szemem van e fotón...

Dehogy komolyabb dolgokkal folytassam, elhatároztam, hogy én márpedig végigmegyek egy komoly túrán. Ki is néztem egy útvonalat Lantau szigetén, 10 ...

24 napja érkeztem. 24 napnak kellett eltelnie, hogy végre tisztán láthassam Hongkongot! 

Mindennap itt sétálok el, és még egyszer sem sikerült rendesen lefotózni! Ma fény derült egy nagyon érdekes tényre: amit én eddig ködnek gondoltam, az bizony szmog volt. Mióta megérkeztem, bizonyos anyagok tartalma a levegőben messze az egészségügyi határérték felett tartózkodtak - ezért is lehet az, hogy nagyon nagyon régóta nem lehetett a szigetekről látni Hongkongot, és forditva. Node sebaj, ma már minden rendben volt (amennyiben a 30 fok rendbennek számit) és mostantól igy is marad! Hogy meddig azt ki tudja.... 

A következő kép a húsvéti misén készült - a sárga kabátos a jobb oldalt a német főkonzul, a papok pedig domonkosok - kivéve a ...

A nagyszombat mindig családi esemény az életemben - azt hiszem, egy olyanra emlékszem, amit nem Budapesten töltöttem - akkor Sri Lankán voltam, éppen 10 éve... Most pedig Hongkongban... Ma egy pillanatra sem hittem el, hogy április van - inkább úgy gondoltam, hogy július, a legnagyobb nyár, és én éppen a francia riviéra, és Szentendre keresztezésében járok... 

A mai túrát komoly előkészületek előzték meg: bekentem magam a 80as faktorú, kinai naptejjel. Szokás szerint kivonultam a központi kompállomásra - a szokás szerint kevesebb időt hagyva erre a kelleténél, minél fogva ma is kipróbálhattam, hogy lehet a hatalmas tömeget kacskaringós, ám határozott mozgással kikerülni - mindig motivál, ha valakit teljesen véletlenül megütök, vagy ...

Ők a munkatársaim, kettő amerikai, és egy mexikói, az egyikkel egy nap kezdtem, a másik kettő pedig egy héttel később csatlakozott a csapathoz. Mind más osztályon vagyunk ,de mégis jól mutatja, milyen fiatal, és új team ahol dolgozom. Egyébként nagyon kellemes nagypénteki vacsi volt, hallal, és mangoszörppel (persze csak én éltem ilyenekkel...). 

Jaj de jó ha szabadnap van végre és csak egy kicsit kell dolgozni!!! Azaz, többet kellett volna, dehát erre van a holnap. Meg a vasárnap. Hétfőn és kedden viszont tényleg tényleg kell már!!! Egyszóval, ma ugyan volt egy fél órás telefonbeszélgetésem indiával, azért nem szakadtam meg. Nahát mégiscsak kutyából nem lesz négyeshatos villamos! 

Ezt a képet csak azért raktam ...