Annyira utálom, hogy arra is alig van időm, hogy emaileket irjak - ha irok, kurták, rövidek... De már egyre közeledik az az iró olvasó találkozó!!! És természetesen azt már nagyon várom - sajnos addig még nagyon nagyon sok problémát meg kell(ene) oldani itten... Dehát ezért fizetnek - állitólag...

Nade visszatérve a hétvégére - jaj, nem, később kell kezdenem! Ma elmentem futni... Na nem mintha ez akkora öröm lenne 33 fokban (bár nagy siker, hogy már 10 perc után úgy izzadok, mintha egy fél maratont lefutottam volna) - de hogy miért is mesélem ezt el? Hát mert az utóbbi idők vendégségei - hogy Marci barátom szavaival éljek - folyamatos, irgalmatlan dorbézolásba fulladtak. Merthát ugye vendég van, meg kő neki mutatni ázsiát nem ám csak úgy amúgy:

a laza reggelik után igaz, mozogtunk sokat, láttunk szépet, de aztán eljött az este - amikor mindenképp kellett valami nagyon helyit enni - 

itt éppen lüktet a nyelvem - na nem a bolgogságtól, hanem mert annyira csipi a chilipaprika, hogy majd tüzet hányok...

ez itt az a halom, amit nem ettem meg... Node sebaj, mindig leöblitettük az étkezéseket egy jópofa sörrel...

és mivel nyaraltunk, volt, hogy az elsőt már reggel 10 kor betermeltük... Nos, gasztronómiai körutunkat fejezzük be ezzel a képpel, 

ahol Tamás még mosolyog, mert nem harapott rá egy chilipaprikára sem! 

Más. Volt szép kirándulás is, Tamás Európába indulása előtt - 

Discovery Bay magaslatát másztuk meg - nyilván 35 fokban a tűző napon árnyék nélkül - Tamás hátán már utazóhátizsákja - de nem volt gond, mert utána még visszahajóztunk, elmentünk németmisére - ahol megbeszéltük az atyával, hogy mi nagyon sietnénk, igy mi lenne, ha viszonylag ő is sietne, és akkor Tamás nem késné le a pekingi járatot... Ugyan a mise vége előtt leléptünk, de hallottam még aznap este barátoktól, hogy külön meg lettünk emlitve az áldásban - valószinűleg ezért sikerült ily gyorsan taxit szerezni, és időben elérni a reptéri vonatot. 

Na ja, bár az idő viszonylag tiszta volt- azért nem lehetett ellátni Hongkongig - de aki észreveszi a kis nyuszifülest a korong tetején - bizony az a Disneyland irányát mutatja - mert itt még az is van! A világon a legkisebb, de van. Én még nem jártam benne, de ami késik nem múlik! 

Befejezésként közlekedési hireink: Igen, ültünk villamoson is, igen, éjszaka... Ami ingyen volt aznap fene tudja miért, néha ingyen van a villamos...

huh, és a legjobb - ez kérem az MTRban (metró) van kiirva, ékes kinai, és angol nyelven, hogy mikor szabad beszállni a járműbe:

Leforditom: Ding-dong idején először engedd ki az utasokat, majd Do-Do-Do ig szállj be. Nos - aki ismer, tudja, nagyon próbálom tanulni, hogy kell mondani, hogy kérem vigyázzanak, az ajtók zárodnak. Angolul megy. Kantoniul: megértem, ha meghallom, és tudok is valami hasonló hangot kiejteni a számon. Mandarinul: egy szót sem értek belőle - sajnos ez a második bemondás, az angol előtt, és még az is időbe telt, mig rájöttem, hogy 2 nyelv hangzik el az angol előtt... Hát igy megy ez. Nos, most távozom, megyek még callba vissza az irodába!